Terror Pozsonyban -
Tepláreň egy év távlatából

2022 október 12-én Pozsonyban a Vár utcai Tepláreň bár előtt egy a gyűlöletbeszédektől és téveszméktől megtébolyodott fiatal terrorcselekményt hajtott végre. Az LMBTQ+ barát helyen két embert megölt, egyet súlyosan megsebesített.

​

A teljesség igénye nélkül összeszedtem az elmúlt egy év eseményeit, amelyeket a tragédia kapcsán relevánsnak tartok kiemelni vagy valamiért megérintettek. A személyes megéléstől kezdve érintem a terrorcselekmény háttérét, kiemelem a politika, az egyház és a civil szféra reakcióit a terrorcselekményre, külön említve a magyar vonatkozásokat is. 

​

​

                                      Juraj Vankulič († 27) és Matúš Horváth († 23). Kép forrása: Startitup.sk

​

​

​

Személyes megélésem

2022 október 12-én reggel a vonaton, útban a munkámba Pozsony felé. A hírfolyamomon megjelenik egy hír, amely azonnal összeszorította a szívem. Két fiatalt agyonlőttek egy szórakozóhelyen. A szórakozóhelyen, ahova a barátaim is járnak. Egyből rájuk is írtam. „Írj vissza! Írj vissza!”- eluralkodott felettem a szorongás.

​

Negyedóra séta után beértem a munkahelyemre, ahova viszont nem léphettem be. Körbeszalagozva, rendőrök és helyszínelők vették körbe az iroda előtti utcarészt. Különböző médiumok riporterei tolongtak mellettem. A rendőr egyikünket se engedte tovább: a gyilkos teteme ekkor még ott feküdt letakarva, helyszínelés zajlott. Fél óra múlva a kollégám juttatott be, aki jóval korábban jár be az irodában. Amikor megérkezett még csak egy-két rendőr állt a tetem felett.

​

Dusi ekkor írt vissza. Megnyugodtam, hogy nem ők az áldozatok, de tudtam, hogy akár ők is lehettek volna. Dusi, és párja Krisztián magyarok, és nem mellesleg 10 éve boldog párkapcsolatban élnek. Ők is látogatták a Tepláreň bárt, ahol a gyanakvó, akár gyűlölködő tekintetek nélkül érinthették meg egymást kezét egy-egy ital elfogyasztása közben. Úgy, ahogy azt egy heteró pár teheti bármelyik szórakozóhelyen.

​

Ekkora már nyilvánvalóvá vált, hogy gyűlölet-bűncselekmény történt. A megkönnyebbülés mellett, hogy barátaim élnek, számos más érzés keringett bennem: 

​

szégyenkezés – miért könnyebbülök meg? Bár nem a barátaim az áldozatok, ők is lehettek volna. Egy ilyen cselekmény nem adhat okot tényleges megkönnyebbülésre, hanem a társadalom vészharangját kell, hogy ütemesen kongassa. Bárki is az áldozat a kontextus az egész társadalmat megrázó esemény – gondoltam még ekkor.

​

Értetlenség, hogy történhetett meg ilyen Szlovákiában? Hogy jutottunk ide?

​

Düh. Amiről évek óta sokan beszélnek, és történelmi mintázatok is megmutatták: az uszítás, gyűlöletkeltés előbb utóbb fizikai erőszak formájában manifesztálódik a valóságban. Hasonlót éltem át gyerekként, amikor a szlovák politikus uszítottak a magyarok ellen. Megvertek, leköpködtek, Dunán túlra küldtek. Ilyen brutális kivégzésre azonban nem került sor a magyarok ellen.

​

Bűntudat: vajon én mindent megtettem? Elengedtem a gyűlölettel átitatott mondatokat a fülem mellett a mindennapokban, hétköznapi emberektől. Átvett panelek: “LMBT+ ideológia”, maradjanak otthon a négy fal között, beteg, deviánsok és hasonló megalázó, dehumanizáló jelzők. Hányszor inkább legyintettem, konfliktust kerültem. Úgyse értenék, kidobott idő, a buborék és a propaganda ereje sokkal erősebb. Vitába szállni ez ellen csak egy pillangó szárnyverése a hurrikán közepén.

​

Elhatároztam, hogy többé nem nézek félre. A sokkal jobb tollú Gazdag József ezt így fogalmazta meg Az írástudok felelőssége c. cikkében:

​

“...a gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak. Hallgatásunkkal, elfordulásunkkal, önfelmentő alibizésünkkel („vannak meleg ismerőseim, de…”) ne legitimáljuk az uszítást. Ne fogadjuk el normának a kirekesztést. A mi gyalázatunk, hogy tétlenül néztük a kútmérgezést, a társadalom fasizálódását, és teret adtunk a homofób néptribunoknak és a szivárványos zászlók ellen hergelő hordószónokoknak. Az ingerküszöbünk elmozdult, mára megszoktuk a gyűlöletbeszédet is, vagy legalábbis megtanultunk együtt élni vele.”

​

Lehet hogy a Barabást kiálltó, gyűlölettől eltorzult arcú tömeget nem tudom megváltani, de ha legalább egy-két ember felismeri kiállásom által, hogy a szavainak súlya van, már megérte. Senki se érezze magát potenciális áldozatnak, prédának! Nem nézhetünk félre!

​

Mi vezetett a terrorcselekményhez? 

Az elkövető mindössze 19 éves volt, és az apja fegyverével követte el a bűncselekményt. Öt órával a lövöldözés előtt egy 65 oldalas, rasszista, antiszemita és homofób tartalmú kiáltványt tett közzé a Twitteren, amelyben zsidók és LMBT+ emberek elleni erőszakra szólította fel követőit. A kiáltványban példaképeként megnevezte többek között a szélsőjobboldali terroristát, Anders Breiviket (a 2011-es norvégiai terrortámadások elkövetője), az új-zélandi Christchurchben mecseteket támadó tömeggyilkost és a holokauszt megszervező Adolf Eichmann SS tisztet. Az elkövető a militáns akceleracionizmus híve volt, amely a szélsőjobboldali szcéna legradikálisabb részének legújabb fejlődési szakasza. Ennek célja, hogy kiélezzék a lappangó társadalmi megosztottságot, felgyorsítsva annak összeomlását, elvezetve a "káoszhoz és az úgynevezett faji tisztogatáshoz, amelyből szerintük egy új rendnek kell kialakulnia". 

​

A motivációk teljessége érdekében azonban nem mehetünk el szó nélkül a gyűlöletkampányok mellett sem:

​

 “Látni kell, hogy nem történnek naponta gyilkosságok, inkább az a kérdés, hogy ha ez így folytatódik, mikor tudatosítják végre a politikusok a saját felelősségüket a gyűlöletkeltésben, és a mérgező koktélok keverésében” - fogalmazott később Petőcz Kálmán oktatási és emberi jogi szakértő.

​

Politikum és reakcióik

Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök a részvétnyilvánítás mellett felhívta a figyelmet a közbeszéd lealjasítására is, amely néha a gyűlöletbeszédet, a kisebbség elleni uszítást is kimeríti. 

“Három éve mondom, hogy a szavak is fegyverek. Hogy minden egyes szavunkért mi politikusok vagyunk a felelősek. Mégis oly sokan vannak itt, akik könyörtelenül gyűlölettel töltik meg a teret. Dühít, hogy egyes ügyészek és bírók nem foglalkoznak a szóbeli bűncselekményekkel, nem tartják veszélyesnek azokat.”

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

                               Forrás: Zuzana Čaputová - Facebook

​

“Nem te vagy az, akinek nincs itt helye. A gyűlöletnek és az intoleranciának nincs helye Szlovákiában.” - Magához ölelte a szlovák elnök a gyűlölettámadás célpontjává vált LMBT+-bár tulajdonosát. Forrás: RTL.hu 

​

Nem minden politikus látta benne, hogy az uszítás táptalaj lehet az efféle támadásokhoz, pedig az online és mediális hangulatkeltés az arra hajlamosabbakat könnyen vezetheti szóbeli vagy fizikai zaklatáshoz, mivel felhatalmazva érezhetik magukat a közeg által.

​

Még aznap írtam a parlamenti képviselő Gyimesi Györgynek egy nyílt levelet, aki pár hónappal korábban magyarországi mintára az LMBT+ zászló tiltását akarta megszavaztatni a szlovák törvényhozásban. Nem csak a szexuális kisebbségek mindennapjai vannak megkeserítve hamis mítoszok, uszító politikai narratívak miatt. Miért nem a mi kisebbségünk jogaiért, miért egy másik kisebbség jogai ellen küzd valaki - tettem fel magamban a kérdést. 

​

Természetesen nem kaptam választ, ahogy a számonkéréseket is úgy hárította, mint a legtöbb LMBT+ ellen “harcoló” politikus. Ilyenek voltak azon érvek, hogy nem csak ők voltak a célpontok, hanem politikusok és a zsidó közösség is, vagy hogy az egész cselekmény mögött a külföldi mintákból való inspiráció áll.

​

TA3 vitaműsorában kijelentette:

Nem érzi magát bűnösnek vagy felelősnek a bűncselekményért. "Ez a fiatalember az amerikai oldalakon radikalizálódott. Olyan őrültek inspirálták, akik embereket gyilkoltak meg a másságuk miatt". Hozzátette, hogy a "gyűlöletbeszéd" minden formáját el kell ítélni.

Vitapartnere, azonban ezt másként látta:
“Sem én, sem Ön, sem Matovič nem áldozat. Bűnrészesek vagyunk, bűnösök vagyunk. Nem sikerült megakadályoznunk ezt, és nem sikerült teret teremtenünk az LMBT+ közösség tiszteletben tartására. Ebben mindannyian kudarcot vallottunk. Nehéz azt hallgatnom valakitől, aki be akarja tiltani a szivárványos zászlókat, hogy nem érzi magát felelősnek". - ellenkezett indulatosan Jana Bittó Cigániková, majd hozzáfűzte: "Van esélyük a jóvátételre.” - utalt a pár nappal később esedékes parlamenti szavazásra a jogbővítés kapcsán.

​

A törvényhozás szintjén azonban nem történt semmi. Az események után egy héttel még a bejegyzett élettársi viszony elfogadtatása se ment át a parlamenten, pedig egyesek szerint liberális többségű parlament volt (nem). Gyimesi is nemmel szavazott. Érdekes módon, ahogy a véradás kapcsán, úgy a bejegyzett élettársi viszony kapcsán is sokkal megengedőbbek a magyarországi törvények. Ott, ahol a sziklaszilárdságú alaptörvénybe maga Szájer József vájta bele, hogy az apa férfi, az anya nő. Valamiért ezen elfogadóbb törvényeket nem akarta magyar minta alapján átmásolni Gyimesi, ellenben a szivárvány zászló esetlegesen középületekre való kihelyezésének tiltását igen. Persze más politikusok se szavazták meg a törvénymódosítást, a 150-ből jelenlévő 133 képviselő közül csak 50 szavazott igennel.

​

“Még az LMBT+ közösség fiataljai ellen elkövetett terrortámadás után sem volt elég képviselő ahhoz, hogy elfogadják az azonos neműek közötti partnerségről szóló törvényt. Az üres gesztusok és a kijelentések, nem elegendőek a biztonság és az elfogadás érzésének megteremtéséhez. Tettekre is szükség van. Társadalmunkat nem fenyegeti sem két azonos nemű ember szerelme, sem a párkapcsolatuk. Társadalmunk a közöny és az érzéketlenség árát fizeti meg, amikor még egy ilyen szörnyű tragédia sem mozdít meg elég képviselőt és képviselőnőt, hogy megtegye a szükséges és helyes lépést" - reagált Čaputová államfő a közösségi oldalon.

​

Ami a szlovákiai magyar politikusokat illeti alig akadt olyan, aki ténylegesen kiállt volna a közösség mellett. Persze a kötelező kommunikációs panelekig eljutottak. Volt, aki kijelentette, hogy elítéli az erőszak minden formáját. Van, aki sajnálatának adott hangot, de véletlenül se írta volna le, hogy LMBT+ közösség mellett áll ki. Akadtak persze kivételek, de összességében elégtelennek, sőt botrányosnak éltem meg az ignoranciát, ki nem állást a szlovákiai magyar politikusok részéről. Volt, aki azzal mentegette a szlovákiai magyar politikusokat, hogy a közelgő önkormányzati választásra gondolva tartanak, hogy konzervatív szavazókat vesztenek a nyílt kiállással. Alibizmus. Vajon ha a magyar kisebbséghez tartoztak volna az áldozatok, akkor változott volna valami a politikusok vagy akár a közösség részéről?

​

Egyházi reakciók

Ahogy az LMBT+ ellenes megnyilvánulásoknál, úgy a szexuális kisebbségek jogainak bővítése körüli vitáknál is gyakran vallásos köntösbe csomagolják az ellenérzést, fóbiák. Ehhez gyakran az egyház képviselő is csatlakoznak. Az elmúlt egy évben se volt másként:

​

A legnegatívabb visszhangot Orosch János nagyszombati érsek egy papoknak küldött körlevele váltotta ki, amelyben kétségbe vonta a Tepláreň bár előtt lelőtt fiatalok ártatlanságát. Ahogy Finta Márk kommentárjában összefoglalta: “Az érsek nem írta le az áldozatok nevét, de az általánosítás fügefalevele mögé bújva nagyon is konkrétan megfogalmazta, mit feltételez: a Tepláreň klubban hedonizmus tombol, drogfüggők látogatják, és ki tudja, hogyan rontják meg a fiatalkorúakat. Mindezt kontextusba is helyezte – mondván, a gyermekeink és családjaink életét fenyegeti a vírusszerűen terjedő erkölcstelenség, az ateista és keresztény liberalizmus, a neomarxizmus.” 

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

                                Kép forrása: dennikn.sk

​

Bár az érsek később bocsánatot kért és magyarázkodott, így is kiérdemelte az Év homofóbja címet.

​

Hasonló sajtóvisszhangot kapott a  Szlovák Püspöki Konferencia választási ajánlása a híveknek: ne szavazzanak olyan politikai pártokra vagy képviselőjelöltekre, akik az „ideológiai gyarmatosítás“ támogatói, egyetértenek a művi terhességmegszakítással, a regisztrált partnerséggel, az eutanáziával, a “genderideológiával”, továbbá azokra, akik deziformációkat terjesztenek, gyűlöletet szítanak és megosztják a társadalmat.”

​

Fontos kiemelni azonban a Keresztények a gyűlölködés ellen (Kresťania proti nenávisti) szervezet nyílt levelét, amely üzenetét tekintve szembe megy az előbbi két egyházi iránymutatással. “Mi, alulírottak, a Szlovák Köztársaság állampolgárai, hiszünk abban, hogy a hitelesen megélt keresztény értékek összetettségükben a közjót szolgálják. Az, hogy csak néhányat választunk ki és kihasználjuk őket a társadalom megosztására és a gyűlöletkeltésre, semmi köze az evangélium üzenetéhez. Káosz és hozzá nem értés, büszkeség és előítélet, harag és magány évei vannak mögöttünk. Sokan vágynak egy erős kézre, amely uralkodik és rendet teremt. De nem erkölcsös ezt félelem és gyűlölet szításával keresni. Az igazságos rend feltételezi az emberi szabadság és méltóság tiszteletét, és nem jelentheti más nézetek elhallgattatását. Óvakodjunk azoktól a politikusoktól, akik a kereszténység szókincsét használják, de nem Jézus Krisztus nyelvét beszélik.“

​

Az Augsburgi Hitvallású Evangélikus Egyház (ECAV) tagjai felszólították az egyház vezetését, hogy keressenek új utakat az LMBTI+ közösséggel való együttéléshez. "Az evangélikus lelkészek mindegyike keresztény szeretettel és a bibliai tanítás fényében közeledik lelkipásztori szolgálatában minden emberhez, nem zárva ki a kisebbségeket" - hangsúlyozta az elnökség.

​

De olyan Rómától független ókatolikus egyház is akad mint Utrechti Unió szlovákiai Ókatolikus Delegációja (Starokatolíckej delegatúry Utrechtskej únie na Slovensku), amely hitvallásából egy “nyitott és emberarcú katolicizmust” kapunk: “Szeretnénk egy hely lenni mindenki számára, aki őszintén keresi Istent a keresztény hagyományban, és nem fél kritikus kérdéseket feltenni. Egy hely valóban mindenki számára - kortól, nemtől, családi állapottól, nemzetiségtől, bőrszíntől, társadalmi helyzettől vagy szexuális irányultságtól függetlenül.”

​

A katolikus egyház kapcsán érdemes megemlíteni a terrortámadást túlélő Radoslava Trokšiarová találkozását Ferenc pápával. A leszbikus, hívő Radka így foglalta össze találkozását a Szent Atyával.

​

"Ferenc pápa olyan ember, akitől a jó származik, és ő ezt a jót cselekszi, igyekszik szebbé tenni a világot. Sokat jelentett számomra, hogy fogadott engem. Úgy gondolom, hogy egyértelmű üzenetet küldtünk mindenkinek, hogy ellenezzük a bárki ellen bármilyen okból elkövetett erőszakot."

​

Az egyik riporteri kérdésre, hogy mennyire voltak ez alapján központi témák a szexuális kisebbségek jogai így felelt:

​

“Számomra a tolerancia a legfontosabb. Bárkivel szemben, nemcsak az LMBT+ emberekkel, hanem a romákkal, a vallási vagy nemzetiségi kisebbségekkel is. Egyik függ a másiktól, a toleranciát nem lehet csak egy csoporttal szemben kiemelni. Bárkit bármilyen okért megverhetnek az utcán. Mondhatjuk-e bármelyik csoport megtámadására, hogy ez rendben van?”

​

​

Társadalmi reakciók és magyar vonatkozások

A társadalom polarizáltsága itt is megmutatkozott. Egyik része valószínűleg sokkal együtérzőbb és aktivizmusra fogékonyabb lett az események után. Beleértve jómagamat is. Számos remek kezdeményezés született. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat:

​

Ide nám o život (Életünk múlik rajta) felhívást intézett a közhöz, hogy hozzanak létre az LMBT+ közösség számára biztonságos helyeket. Ehhez bármilyen szórakozóhely csatlakozhat. A Slovenská Ťepláreň honlapján az LMBT+ barát helyszínek kikereshetőek:

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

                                Forrás: inakost.sk

Az Inakost Iniciatíva szervezői így foglalták össze küldetésüket: 

„Azt akarjuk, hogy Szlovákia olyan ország legyen, ahol mindenki biztonságban érezheti magát, és ahol a kisebbséghez való tartozást tisztelettel fogadják mint a társadalom természetes részét. A Pohoda fesztivállal karöltve az erőszakmentesség, az összetartozás és a tolerancia útját szeretnénk járni, ezért szervezzük meg a Slovenská Tepláreň fesztivált”.

​

A Slovenská Tepláreň fesztivál a pozsonyi Tepláreň szellemét az ország minden szegletébe elvitte. Az LMBT+ emberek támogatását koncerteken és rendezvényeken keresztül 635 szervezet, 364 művész, 172 helyszín, 46 fesztivál és 53 támogató szervezet fejezte ki. Két hét alatt 213 eseményre került sor, így ez volt Szlovákia történetének legnagyobb kulturális és társadalmi eseménye.

​

A QueerSlovakia honlapján külön kategóriát is szenteltek a Tepláreňnak, de a látogatók a közösséget érintő számos egyéb információt megtalálnak itt.

​

Združenie rodičov a priateľov LGBT+ ľudí (Az LMBT+ Emberek Szülei és Barátai Szövetsége) kezdeményezés felhívást intézet a nyilvánosság felé, amely fordítását alább olvashatják:

“Az LMBT+ Emberek Szülei és Barátai Szövetségének (Združenia rodičov a priateľov LGBT+) kérése 🏳️‍🌈 🙏 🏳️‍⚧️

👉 Országunk minden szülőjéhez: kérem, ne engedjük, hogy a politikusok és az egyházi vezetők megalázzák és veszélybe sodorják a gyermekeket.

🔹 Minden gyermek szüleihez - legyenek azok kiskorúak, felnőttek, bármilyen bőrszínűek, bármilyen vallásúak vagy vallás nélküliek, bármilyen irányultságúak, neműek vagy identitásúak, bármilyen nemzetiségűek, fogyatékkal élők vagy nem fogyatékkal élők - álljanak ki velünk a védelmükben, ne hagyjuk, hogy eltiporják őket. Szólaljunk meg, adjunk hangot nemtetszésünknek.

🔹 Az LMBT+ Emberek Szüleinek és Barátainak Egyesülete a szülőkért és a családokért van. Naponta szembesülünk azzal, hogy gyermekeink, unokáink, szeretteink nem méltóak/érdemlik ugyanazokat a jogokat, mint államunk lakosságának többsége. Hogyan is érezzük magunkat? Hogyan éreznek a gyermekeink? Próbáljuk meg mindannyian elképzelni, ha a mi gyermekünk lenne az, akiről hamis, rágalmazó és félelemkeltő állításokat terjesztenek.

🔸 A gyermekeink nem egy ideológia, hanem érző emberek. Az a vágyuk, hogy megpecsételjék a kapcsolatukat, vagy hogy a megélt nemüknek megfelelően éljenek. Nem jelentenek veszélyt a társadalomra. Egyetlen olyan államban sem valósult meg a társadalom pusztulása, ahol legalizálták az azonos neműek házasságát, vagy ahol elhárították az óriási akadályokat a nemváltás elől.

👉 Ne higgyünk populista politikusoknak vagy egyházi vezetőknek, akik bort isznak, miközben vizet prédikálnak, és csak az általuk gondosan kiválasztott felebarátokat szeretik.

🙏 Ne hagyjuk magunkat becsapni és manipulálni. Mindannyiunknak mondhatja a gyermeke vagy unokája: "Anya, én meleg vagyok. Apa, én transznemű nő vagyok. Nagymama, én, az unokád, egy nőt szeretek". Soha nem lehetünk biztosak benne. Mit tegyünk akkor?

❤️ Kérünk minden szülőt, álljunk együtt a jóság, az empátia és az elfogadás oldalára. Álljunk a SZERETET oldalára.

👉 Ha csatlakozni szeretnének hozzánk, és ki akarják mutatni, hogy támogatják az összes gyermeket, osszák meg a kérésünket a profiljukon.

🤍 Köszönjük a támogatást, köszönjük a gyermekeinkért.”

​

​

​

Az elmúlt egy év magyar vonatkozásai, amelyek a vár utcai tragédiára reflektáltak:

1, Coming out – Napunk-vitaest Dunaszerdahelyen

Hogy jutottunk odáig, hogy terrortámadás történhetett egy kisebbség ellen Pozsonyban? Milyen jogai vannak az LMBT+-embereknek Szlovákiában, Magyarországon és másutt? A Napunk vitaestje Dunaszerdahelyen arról a folyamatról, amely Juraj Vankulič és Matúš Horváth halálához vezetett, valamint a lehetséges kiutakról. - a beszélgetés visszanézhető a Napunk YouTube csatornáján.

2, A Tepláreň hangja elnevezésű beszélgetéssorozat első magyarnyelvű eseményét Komáromban rendezték meg.
“rezervátumban élünk, és attól tartunk, hogy ha más kisebbség jogokat kap, a miénket elveszik” – valahol itt keresendő annak az oka is, miért nem szolidáris a szlovákiai magyarok jó része más, például szexuális kisebbségekkel.

Minderről Nagy Csilla képzőművész, Bandor Éva Jászai Mari-díjas színész és Petőcz Kálmán oktatási és emberi jogi szakértő beszélgetett a komáromi Révben Ravasz Ábel korábbi romaügyi kormánybiztossal, és a Bél Mátyás Intézet vezetőjével. A beszélgetés összefoglalójáról itt olvashat. A beszélgetés itt nézhető újra.      

 A legnagyobb szlovákiai magyar fesztiválon, a Gombaszögi Nyári Táborban párhuzamosan két beszélgetést is szerveztek a témában.

​

3, A Napunk szervezésében Finta Márk beszélgetett Végh Orsival, Végh Andrással és Gyenge Veronival az LMBT+-jogokról. 

Hogyan tudunk megbirkózni azzal Szlovákiában, hogy a világ nem fekete és fehér, hanem sokszínű? Létezik-e tolerancia az LMBT+-emberekkel szemben az országban? Milyen személyes történetek, vívódások rejtőznek a coming outok és az elfogadás mögött? Hogyan lehet megküzdeni a gyűlölettel és az elutasítással, vagy a teljes ignoranciával a hétköznapokban? Mely területeken éri hátrányos megkülönböztetés az LMBT+-embereket? Mi történt a Tepláreň bárban elkövetett kettős gyilkosság óta? A beszélgetés kommentárját itt találja.

​

4, A Kompromisszum szervezésében megrendezett Kisebbség a kisebbséghez - a szlovákiai magyar kisebbség viszonya más kisebbségekhez c. beszélgetés.

A beszélgetés során a szlovákiai magyar kisebbség viszonyáról beszéltünk  az egyéb kisebbségekhez, különös tekintettel a szexuális kisebbségekre, külön kiemelve a vár utcai terrortámadást és szlovákiai magyar rezonolását. A résztvevők: Fiala-Butora János, jogász, emberi jogi ügyvéd, civil jogvédő és Ravasz Ábel, szociológus, a Bél Mátyás Intézet elnöke, korábbi romaügyi kormánybiztos. A beszélgetés felvétele itt található. 

​

5, A Slovenská Tepláreň fesztiválon magyar szervezet is képviseltette magát. Mindössze egy ilyenről tudunk: a dunaszerdahelyi NFG Klub is csatlakozott a felhívásukhoz és koncertet is rendeztek az eseménysorozaton belül.

​

​

Polarizáltság

Sajnos a számos pozitív civil megnyilvánulás és kezdeményezés mellett több olyan esemény is történt, amelyek rámutatnak a társadalom polarizáltságára, illetve hogy még két fiatal halála se volt elég az emberi jogok előmozdítására. Ahogy a meleg és biszexuális férfiak véradását megakadályozó diszkriminatív szabályozásról szóló cikkemben is rámutattam, Szlovákia még mindig az utolsó helyeken van EU-s szinten az LMBT+ jogok tekintetében. Nyitrán, alig egy héttel a terrorcselekmény után, egy 19 éves fiút rúgtak fejbe, mert a padon ülve megcsókolta a barátját. Pár nappal korábban Slovan-drukkerek támadtak egy szivárványos kitűzőt viselő párra egy vonaton - félelmetes volt látni, hogy DAC szurkolók a Slovan ultrák pártját fogták a kommentmezőben. Decemberben szivárványos zászló miatt támadtak rá egy együttes tagjaira, az énekesnek eltörték az állkapcsát. Ez valószínűleg nem az összes fizikai formában is előforduló támadás, és mint látható nem csak a szexuális kisebbség tagjaira, de a velük szolidaritást vállalókra is kiterjedt. Ugyanakkor az idei pozsonyi pride mellett is volt alternatív ellen felvonulás a “családokért”, és ezek még mindig csak a medializált esetek. A verbális erőszakról, az uszító politikusokról és közbeszédről ne is beszéljünk! 

Végszó 

„Semmi sem változott a gyűlöletgyilkosságok hatására. Nem lehet azt mondani, hogy a társadalom vagy a politikum érdemben reagált volna erre. A civil szféra igenis felemelte a hangját, ám a lehetőségei végesek – és bár a változásnak felülről kéne érkeznie, a politikusok nem vállalják fel a kérdést, mert polarizáló.” - fogalmazott Petőcz Kálmán.

​

.A vár utcai kettős gyilkosság óta eltelt egy évben túl vagyunk egy választáson is. Szlovák és magyar viszonylatban is gyakori kampányelem volt az LMBT+ “ideológia” elleni harc. Volt aki rákfenének hívta, vagy egy szintre emelte a korrupcióval. Sajnos nem egy uszító, szélsőséges nézeteket valló politikus került be a parlamentbe. Ez pedig valahogy híven tükrözi a társadalom viszonyát is a szexuális kisebbségekhez.

​

Ami pedig a szlovákiai magyar politikum LMBT+ ellenes narratíváját illeti, véleményem szerint sok szempontból még kontraproduktív is. A potenciális szavazók “leszalámizásán” túl még a saját jogaiért folytatott küzdelemmel is szembe megy.

Ahogy Fiala-Butora János emberi jogi szakember egy korábbi cikkében rámutatott:

​

“A szlovákiai magyar közösségnek is vannak meleg tagjai. Akár rokonaink, barátaink, munkatársaink között is, akár tudunk róla, akár nem. Nem elvont brüsszeli meleglobbit találnak meg a gyűlölködő üzenetek, hanem köztünk élő hús-vér embereket (…) a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltés ellentétes a kisebbségi jogok bővítésével. Tudtommal ez a szlovákiai magyar politikai közösségnek még célkitűzése.”

​

​

​

​

​

​

​

​

                                Forrás: Teroristický útok v Bratislave 12. októbra 2022: Wikipedia