Viktoriánus maradványok
a szexualitást uraló kettős mérce
Marton Máté
Olvasási idő: 8,5 perc
Pont, ahogy a történelem folyamán bármikor, napjainkban is vannak dolgok, amiket egyszerűen általánosnak, magától értetődőnek tekintünk és bár az idő múlásával sok ilyen „alapigazság” megkérdőjeleződött, a fennmaradók pedig erős tartalmi változásokon estek át, még mindig sokak életét zárják olyan keretek közé, amikről valószínűleg tudomást sem vesznek. Mindez meghatározza gondolkodásunkat, döntéseinket, sőt még egymásról alkotott ítéleteinket is és életünk olyan privát tereit sem hagyják érintetlenül, mint a szexualitásról alkotott képünk. Ugyan ezen a területen férfiak és nők tekintetében, bár lassú, de egyértelmű egyenlőség felé haladás figyelhető meg a közgondolkodásban, azért napjainkban sem ritkaság, hogy szexualitásuk megélése által más társadalmi elbírálásban részesüljenek. Az alábbiakban azt fogjuk körbejárni, hogyan és mikor alakultak ki az efféle „kettős mércék”, és milyen hatással vannak napjaink gondolkodására.
Kettős mércék melegágya
A férfiak és nők nemi életét erős különbségekkel elbíráló, még napjainkban is elterjedt és népszerű elméletét az emberek „természet által meghatározott” viselkedésére, a fajfenntartás ösztönére hivatkozva szokták magyarázni. Ez röviden annyit jelent, hogy a férfiak igénye és „feladata”, hogy minél több nőt termékenyítsenek meg, sok életerős utódot hagyva ezzel maguk után, ebből adódóan pedig egy természetükből adódó poligámia jellemzi szexuális beállítottságukat, más néven, hajlamosabbak a „promiszkuitásra”. Ezzel szemben a nők számára gyermekük felnevelését és az ehhez szükséges feltételek bebiztosítását sugallják ösztöneik, ami az elmélet szerint egyet jelent egy stabil, segítő partner választásával, megalapozva ezzel „természetes” monogám beállítottságukat. Kérdéses, hogy ez az elmélet valaha megállta-e a helyét, az azonban egészen biztos, hogy napjainkra teljesen érvényét vesztette. Akkor mégis miért nem kopott még ki a közbeszédből?
Fontos tisztázni, hogy bár a modern kettős mércék, különösen azok szexualitást uraló részei egyértelműen a Viktoriánus kori Angliához köthetők (más néven a 19. század második és harmadik harmadához) a keresztény vallás dominanciája miatt egyébként is erős tabuk övezték a nemi életet a korábbi századok Európájában. Akkor mégis mi teszi ebben a tekintetben kiemelkedővé Viktória királynő uralkodásának idejét? Elsősorban az, hogy az élet azon területe, amit a leginkább tabuk öveztek, a korábban felvázolt nemi alapú kettős megítélés alá esett. Szélsőségesen fogalmazva azt is mondhatnánk, néhány más tényező mellett, egyenesen a szexhez való hozzáállás tett különbséget férfiak és nők között, úgy, hogy közben a hétköznapokban egyértelműen tabutémaként volt kezelve.
Tökéletes bizonyítéka az ellentmondásnak, hogy a közbeszédet formáló prűdség ellenére mennyire elterjedt volt a bordélyházak, katonai táborokba „kirendelt” – vagy utcai prostituáltak látványa, akik kizárólag férfiaknak biztosítottak szolgáltatásokat. A kor elképzelése a nőket kivétel nélkül aszexuálisnak mutatta be, akiknek se testi vágyaik, se - igényeik nincsenek és egyedül azért mennek bele az ilyen „tisztátalan cselekedetekbe”, hogy férjeik igényeit kielégítsék. Eközben a férfiaknak természetükből adódó igénye volt a szex, így pedig afelett is szemet lehetett hunyni, ha házas létükre bordélyba jártak, vagy éppen szeretőt tartottak. Ezek a szerepek az élet nagyjából minden területére hatással voltak, egy erős nemi hierarchiát létrehozva, ahol a férfi volt az „erős független” személy, a nő pedig a „gyenge és másoktól, pontosabban a férfitól függő”.
A korábban említett prostituáltak száma Londonban különösen magas volt, a rendőrség feljegyzései szerint 8600, más források alapján azonban az is elképzelhető, hogy számuk a 80 ezret is elérte (a Viktoriánus kor végére London lakossága nagyjából 5 millió főre tehető). Azok a nők, akik ezt a hivatást kényszerültek vállalni, rendszerint a korabeli munkásosztály legaljáról kerültek ki és a társadalom megvetését kellett elviselniük, hiszen a közbeszédben „bukott”, bűnös nőkként szerepeltek, annak ellenére, hogy az esetek többségében önhibájukon kívül, sőt néha „polgári foglalkozásuk” miatt kerültek ilyen szerepbe, hiszen, bár a legtöbb nő gyári munkásként, vagy háztartási cselédként dolgozott, ezek az állások alig biztosították számukra a megélhetést, ezzel sokszor kiszolgáltatott helyzetbe taszítva a munkavállalókat, nem is említve az ezeken a munkahelyeken egyébként is gyakran előforduló szexuális zaklatásokat.
A 19. század erősen kezdetleges orvosi ismeretein, de talán még inkább a tisztálkodási szokások hiánya és az elterjedt prostitúció révén, komoly problémát kezdtek jelenteni a felbukkanó nemi betegségek, különösen sok áldozatot szedve a katonaság körében. A kormány az állapotok javítása érdekében 1864 és 69 közt 3 törvénycsomagot fogadott el, melyek értelmében többek között nyilvántartást kellett vezetni a nemi betegségben szenvedő prostituáltakról, a rendőrségnek pedig jogában állt igazoltatni őket és megalázó módon eljárni a betegség „beigazolódása” esetén.
Aligha lehet a szexualitás kettős mércéjéről beszélni a szüzesség koncepciójának érintése nélkül, aminek társadalmi megítélése ugyan sokat változott napjainkra, ugyanakkor, bár teljesen eltérő szempontok szerint, de még most is negatív hatással van a nemi életüket felfedező fiatal férfiakra és nőkre. Ugyan elsőre úgy tűnik, hogy a katolikus egyház fontosnak tartotta mindkét nem „ártatlanságának” minél további megőrzését, észrevehető, hogy míg a nőket a Szűzanya eszményített képéhez hasonlításával kényszerítették „tisztaságuk” házasság előtti megőrzéséhez, addig a férfiak esetében szemet hunytak afelett, hogy a házasságuk előtt bordélyba menjenek „tapasztalatot szerezni”, sőt, bizonyos helyzetekben egyenesen bátorították őket, mivel úgy tartották ettől lesz később egészséges házasságuk.
Láthatjuk tehát, hogy az egyik létező legintimebb téma esetén milyen álszentség és kettős mérce jellemezte a Viktoriánus kort, de milyen hatással volt mindez napjainkra?
(Túl)éltek velünk?
Viktória királynő meghalt, többségünk életét már nem a keresztény értékrend határozza meg, a hatvanas évek szexuális forradalma pedig többé-kevésbé Európán is átfutott. Ezek szerint a kettős mércék, különös tekintettel azokra, melyek a szexualitást uralták, teljesen eltűntek? Nem igazán…
Bár kétség sem fér hozzá, hogy a szexről kialakult közbeszéd rengeteget változott egyaránt a huszadik és a huszonegyedik század során, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyrészt teljesen eltűnt volna a korábban elterjedt prűdség (még ha napjainkra kevéssé meghatározóvá is vált), másrészt pedig nem kerülnének továbbra is eltérő megítélés alá férfiak és nők, akik szexualitásukat a „normáktól” eltérő, „szabadabb” módon kívánják megélni. Utóbbira nem is kell több bizonyíték, mint, hogy az emberek egy csoportjának fejében még mindig él az az elképzelés, hogy egy férfi „értéke” egyenes arányban van szexuális partnereinek számával, míg egy nő esetében az adott arányosság éppen fordítva áll fenn. Mindez első látásra is káros mindkét nem tekintetében, olyan extrémista csoportok megjelenéséhez vezetve, mint például az incelek, de talán még nagyobb probléma, hogy sokak számára ez a megítélés természetessé vált és kihat a nemekről alkotott megítélésük minden területére.
A nőket ezen a területen érő negatív megítélés a „slut-shaming” jelenségében mutatkozik meg leginkább, amelynek napjainkban az online tér, azon belül is leginkább a népszerű közösségi oldalak váltak táptalajává. A slut-shaming magyar megfelelője kb.: a kurvaszégyenítés lenne, célja pedig lealacsonyítani a nőket szexuális partnereik száma, öltözködésük vagy vélt viselkedésük alapján, de ide sorolhatnánk azokat az eseteket is, amikor áldozathibáztatással találják szembe magukat azok a nők, akik nyilvánosságra hozzák az őket ért szexuális abúzust. A Pew Research kutatása szerint, bár a férfiak valamivel nagyobb arányban válnak az internetes zaklatás áldozatává, a nők esetében egészen más - és általában annak súlyosabb formái fordulnak elő, így például a szexuális zaklatás mellett az előbb említett slut-shaming is.
További érdekesség a slut-shaminggel kapcsolatban, hogy egyáltalán nem egy, kizárólag a férfiak által elfogadott jelenségről van szó, egy amerikai egyetemista lányok csoportján belül végzett kutatás ugyanis megmutatta, hogy valaki „kurvaként” való bekategorizálásában leginkább társadalmi osztálya játszik szerepet. Míg a kutatásban szereplő, legalább középosztályba tartozó lányok esetében diáktársaik egyszerűen kíváncsiságnak, fiatalságuk kiélésének tanúsították a nagyobb szexuális aktivitást, ugyanezen viselkedést a felelőtlenség, a „könnyen kaphatóság” jeleként értelmezték az alsóbb osztályba tartozóknál. Ez a vélekedés egyébként sokakat egész életük során elkísér, gondoljunk csak a munkásosztálybeli többgyerekes egyedülálló anya képére, akire előszeretettel mutogatnak, ha a rosszabb körülmények között élők „felelőtlen szexuális döntéseit” szeretnék kihangsúlyozni.
A szüzességhez való hozzáállás a korábban említett, erősen katolikus egyház által éltetett formáját először a huszadik század fordulóján kezdte levedleni, ekkor ugyanis megfigyelhető volt egyfajta egyenlősödés férfiak és nők között. Míg előbbiek esetében már nem igazán volt jellemző a házasságot megelőző „beavatási rituálé”, elsősorban az egyre inkább terjedő nemi-betegségektől való félelem miatt, addig utóbbiakat, főleg Nyugat-Európában a korai gyerekvállalás felé akarták terelni a demográfiai adatok javítása érdekében, ehhez pedig hirdetni kezdték az egészséges, fiatalon házasodó és sok gyereket szülő anya képét. Az ezt követő jelentős változás a 60-as évek szexuális forradalmát követően érkezett meg, a nemek közti egyenlőség növekedése és a különböző fogamzásgátlók megjelenése nagy hatással voltak a szüzességről alkotott közvélekedésre, a házasság és a szex egyértelműen különváltak egymástól és gyorsan csökkenni kezdett az első szexuális élményen átesők átlagéletkora (2007-ben az Európai Uniós átlag 16,5 év volt). Mindezek ellenére a szüzesség, de leginkább annak „elvesztése” továbbra is meghatározó szerepet tölt be a fiatalok életében, a „kortársnyomás” és az önmagukkal szemben támasztott elvárások hatására pedig komoly szorongást okozhat náluk az adott „rituálé” átélése. Hiszen míg a fiúk a társadalmi nyomás hatására arra törekszenek, hogy minél előbb elveszítsék szüzességüket, amire környezetük általában bátorítja is őket, a lányok esetében sokszor környezetük megvetésével jár együtt a „korainak tartott” szexuális aktivitás.
A „magyar szex” egyenlőtlenségei
Ahogy azt korábban is említettem, a szexuális élet házasságtól és hosszútávú romantikus kapcsolatoktól való leválására talán a legnagyobb hatással az Egyesült Államokból induló szexuális forradalom volt. A „tengerentúlon” zajló, hatvanas évek végén kicsúcsosodó események azonban nagy hatással voltak Európára is, bár, kétség sem fér hozzá, a változások egyáltalán nem egységesen következtek be az országok között, a különbségek pedig leginkább a nyugati és keleti blokk tekintetében észrevehetők. Ez azonban nem azt jelenti, hogy utóbbi esetében ne hoztak volna lassan kibontakozó változásokat a hatvanas évek történései, viszont míg Nyugat-Európában ezt számos ezzel kapcsolatos megmozdulás kísérte (többek között a szexualitás szabadabb elbírálása volt az egyik mozgatórugója a „68 májusa”-ként elhíresült franciaországi eseményeknek), addig keleten nem indultak nagy hatást keltő megmozdulások.
Sokat elárul a nők szexuális szabadságának állapotáról, de ezen kívül a szexualitás „rekreációs tevékenységként” való elismeréséről is az, miként viszonyul egy adott ország kormánya az abortuszhoz. Magyarországot a Második világháború végétől egészen az 50-es évek elejéig viszonylag liberális abortusztörvény jellemezte, a demográfiai adatok javításának érdekében azonban a „Ratkó-korszakként” fennmaradt, 1950-56-os időszakot viszont nem csak szigorú abortusztilalom, de még az ekkorra bevezetett gyermektelenségi adó is jellemezte, egyértelműen meghatározva ezzel a szex elsősorban reprodukciós tevékenységként való elismerését, ezzel pedig szöges ellentétét képviselve a szexualitás szocialista felfogásának. A művi terhességmegszakítás végrehajtására képes orvosok olyan megfigyelés alatt voltak tartva, amely teljesen ellehetetlenítette a beavatkozás elvégzését, akiről pedig kiderült, hogy titokban abortuszon esett át, komoly szankciók várták. Az 56-os forradalmat követő desztalinizáció időszakában oldották fel a szigorú tilalmat, visszaállítva az 50-es évek előtti állapotot és bár a 70-es években ismét szigorítani akartak a beavatkozás feltételein, az erős tiltakozás hatására változatlanul hagyták és napjainkig minimális módosításokon esett csak át.
Az abortuszhoz való hozzáférésen kívül azonban az sem kevésbé meghatározó a nők szexuális szabadságának szempontjából, hogy miként tekint a reprodukciós jogaikra a kormány, az ehhez való hozzáállásuk (ami egyébként azóta sem változott) pedig tökéletes összefoglalást kapott a 2018-as Nemzeti Konzultáció, melyben Orbán Viktor olyan "szövetséget" kötött a nőkkel, ami egyértelműen rájuk helyezte a demográfiai adatok javításának súlyát. A Demográfiai Portré ugyanazon évben megjelent kutatása pedig elég hasonlóan mutatja be a közvélekedést a kérdéssel kapcsolatban, rámutatva arra, hogy a magyarok jelentős része úgy gondolja, a nők elsődleges szerepe a gyereknevelés, ilyen adatok ismeretében pedig aligha lehet a szexualitáshoz való egyenlő hozzáférésről, de sokkal inkább megítélésről beszélni férfiak és nők között.
Bár a szomszédos Szlovákia kormánya korántsem hangoztatja konzervativizmusát a Fidesz-KDNP-hez hasonló mértékben, Anna Záborská a “Keresztény-Unió” politikusa több alkalommal is próbálkozott már törvényjavaslatot benyújtani az abortusz szigorítása érdekében. Céljához eddig 2021 novemberében járt a legközelebb, végül azonban az Országgyűlés leszavazta a törvényjavaslatot. Ugyan Záborská hozzáállása a művi terhességmegszakításhoz koránt sincs összhangban az országban uralkodó véleménnyel, még sincs vele egyedül a szlovák politikában, elég a köztársasági elnök lányát kigúnyoló Tomáš Taraba, vagy épp a neofasiszta Marián Kotleba álláspontjára gondolni.
Végül is láthatjuk, hogy messze járunk már a Viktoriánus kor prűdségétől, és bár sajnos nagy különbségek figyelhetők meg ezen a területen Európa országai között, enyhén szemléltetve még Kelet és Nyugat eltéréseit, azonban egyértelmű, hogy közös érdekünk megszüntetni a szexualitást uraló nemi alapú kettős mércét, hogy adott helyzetben mindkét nem képviselője úgy érezze, szabad választása van.
Illusztrációt keszítette: Imre Virág