Téveszméktől a terrorizmusig
az incelek világa
Marton Máté
Olvasási idő: 7,5 perc
Hogyan kapcsolódik össze a szociális készségek hiánya, valamint a sikertelen szerelmi élet a terrorcselekményekként elkönyvelhető bűntények elkövetésével? A válasz egy, az elmúlt években megszilárdult „közösségben” keresendő, amelynek tagjai úgy gondolják, személyes problémáik forrása nem más, mint a női nem és a náluk „sikeresebb” férfitársaik. Bemutatkoznak a 21. század nőgyűlölői, az incelek.
Kik az incelek?
A kifejezés az angol „involuntary celibate” szóból származik, amit a legegyszerűbben „akaraton kívüli nőtlenségben élő”- ként tudnánk lefordítani, azonban ez koránt sem jelenti azt, hogy ha valaki, akár akarata ellenére is képtelen párt találni, akkor automatikusan incelnek számít. A közösséget sokkal inkább meghatározza, hogy sérelmeiket és sokszor borzalmasan szélsőséges gondolataikat rossz-hírű fórumokon osztják meg „sorstársaikkal”, ahol elmarad a segítségnyújtás, helyette inkább tovább hergelik egymást negatív meglátásaikkal, olyan extrémizmusokat elérve, ahol a nőkre már csak a világ ellenségeiként tudnak tekinteni, akiket minden vágyuk lenne rabszolgasorba dönteni. Az online megtalálható nőellenes, vagy épp nőgyűlölő közösségekkel együtt előszeretettel hangoztatják az úgynevezett „red pill” és „black pill” teóriákat. Ezek közül előbbi feltételezi, hogy a modern feminizmus célja a férfiak teljes elnyomása és szerintük ezt már el is érték. Mellesleg az elnevezést a Mátrix ikonikus jelenete ihlette. Utóbbi az ebbe való „beletörődést” jelenti és egyben elfogadását annak, hogy az ő életük szomorú és szenvedéssel teli kell, hogy maradjon, a javulásra pedig semmi remény sincs. Öngyűlöletük rendkívül sokszínű, vannak, akik testmagasságuk miatt tartják magukat reménytelennek, vannak, akik úgy gondolják, mindössze arcformájuk gátolja őket a pártalálásban, és még sokáig sorolhatnánk, de alapvetően az a lényeg, hogy szerintük a nőket mindössze a külső érdekli, ők pedig, a „genetikai lottó” vesztesei lévén, soha senki számára nem lesznek elég vonzóak.
A nők mellett sokan ellenségeiknek tartják az úgynevezett „chadeket” vagy épp „alfákat”. Ilyen jelzőkkel illetik a tőlük „sikeresebb” férfiakat, akik szerintük mindössze kihasználják a nőket, de mivel jók a testi adottságaik, még így is hozzájuk fognak vonzódni, bármit is tesznek. Ha már említettem az „alfa” szót, érdemes megjegyezni, hogy az incelek szerint a férfiak dominanciájuk és a nőkkel való „sikereik” alapján egyfajta piramisba rendezhetőek, amelynek a csúcsán az előbb is említett alfák állnak, akik bárkit megkaphatnak, lefelé indulva pedig minden férficsoportot a görög ábécé egy-egy betűjével bélyegeznek meg, míg el nem érnek a legaljára, ahová magukat ómegaként sorolják be.
Közösségeikben a nőgyűlöleten kívül gyakran üti fel fejét a rasszizmus, az idegengyűlölet, de maga a náci ideológia is, és bár konkrétan nem lehet őket egyetlen politikai nézet követőiként összesűríteni, többségük a szélsőjobboldali „alt-right” nézetrendszer követője.
Szóval, kimondható-e, hogy az incelek tulajdonképpen egy csoport dühös szűz, akik képtelenek megérteni az emberi kapcsolatok működését, ezért szépen lassan felemészti őket a harag és gyűlölet? Részben igen, részben pedig sokkal veszélyesebb dologról van szó…
Terrorizmus ???
Maga az „incel” kifejezés először 1993-ban jelent meg az interneten az Alana's Involuntary Celibacy Project weboldal keretén belül, amit egy kanadai egyetemista hozott létre. Az oldal létrehozójának szavaival élve, semmi más célja nem volt, mint egy bátorító közösséget létrehozni azok számára, akik kitaszítottnak, „kevesebbnek” érzik magukat szexuális inaktivitásuk miatt.
Egy ugrás az időben és 2014-ben vagyunk, amikor is a mainstream kultúra először figyelt fel a közösségre, de sajnos első benyomásuk nagyon távol állt a pozitívtól. Ez év májusában történt, hogy az incel közösségben mostanra szinte „istenként” tisztelt Elliot Rodger mészárlást követett el a Kalifornia állambeli Isla Vista városában. Rodger a merénylet során lőfegyvereket és kést használt, a nem halálos áldozatok felét gázolással sebesítette meg, ezek után pedig saját magával is végzett. Az eset azért kapott jelentős figyelmet a médiában, mert a mészárlás után nyilvánosság elé kerültek a fiatal férfi Youtube-ra feltöltött videói, valamint hosszú „kiáltványa”, melyben részletesen írt nőgyűlöletéről, amire végig úgy hivatkozott, hogy az őt ért sérelmekből fakadt, valamint kiderült, a mészárlást nem hirtelen felindulásból követte el, mindent előre eltervezett. Konkrét célpontjai nem voltak, noha azt tudni lehetett róla, hogy nőgyűlölete rasszizmussal és xenofóbiával is párosult, a lényeg az volt, hogy ölhessen, hiszen ez lett az ő „bosszúja”, amiért minden lány elutasította és szerinte ezért soha nem élhetett boldog életet. Apja az esetet megrendülten kommentálta, úgy nyilatkozott, bár voltak köztük összezördülések, soha nem tudta volna elképzelni, hogy Elliot ilyet tegyen, egy mosolygós, kedves gyerekként írta le fiát, akit egy „gonosz betegség emészthetett fel”.
Bár Rodger volt az első merénylő, aki nyíltan az incel szubkultúra tagjának tartotta magát, valószínű, hogy az első hasonló okból elkövetett támadást 2009 augusztusában George Sodini hajtotta végre, egy Pennsylvania megyei edzőteremben és bár ő nem nevezte magát incelnek, később kiderült, szexuális frusztrációja vitte rá a vérengzésre.
A 2014-es Isla Vista-i mészárláshoz szorosan kapcsolódik az a 2018-as eset, amely során egy fiatal férfi, Alek Minassian gyalogosok közé hajtott, tíz embert megölve és további 16-ot megsebesítve, néhányukat súlyosan. A mészárlás a kanadai Torontóban történt és a leghalálosabb gázolásos tömeggyilkosságként került be az ország történelmébe. Percekkel a bűntény előtt Minassian egy posztot osztott meg Facebook oldalán, melyben magát az „incel forradalom” egyik vezéralakjának tartja, Elliot Rodgert pedig fővezérükként írta le. Minassiant nem sokkal a gázolás után elfogták, a nyomozói kérdésre, hogy mit érez az esettel kapcsolatban pedig azt válaszolta, úgy érzi elérte célját.
A torontói esetet követően nyugtalanítóan megugrott az olyan erőszakos bűncselekmények száma, amelyek elkövetői valamilyen formában kapcsolódtak az incel közösséghez. Csak 2018-ban három további olyan bűntény történt, amely halálos áldozatokat követelt és motivációi közt szerepelt a nőgyűlölet is, egyik Új-Mexikó, a másik kettő pedig Florida államban. 2019-re egy, 2020-ra pedig három ilyen ügy jutott, nem beszélve az esetekről, amelyeket már a tervezés fázisában lelepleztek, vagy épp a balul elsült kísérletekről, például amikor 2020 júniusában egy fiatal virginiai férfi házi készítésű bombával akart fiatal lányokat ölni, ám végül csak saját kezét robbantotta le.
Sajnos 2021 sem telt el ilyen jellegű bűncselekmény nélkül, hiszen augusztus 12-én újabb tömeggyilkosság történt, ezúttal az Egyesült Királyságban, Plymouth városában. A 22 éves elkövető, Jake Davison öt áldozata között szerepelt anyja és egy három éves kislány is. Davison Elliot Rodgerhez hasonlóan a Youtube-ra feltöltött videóiban osztotta meg a nőkkel kapcsolatos szélsőséges nézeteit, valamint itt beszélt az őt ért „sérelmekről” is. Az eset annyira megrázta a szigetországot, hogy elgondolkodtak az incel közösség terrorszervezetté nyilvánításán, valamint a fegyvertartás szigorításán. Ebből számunkra talán az a legfontosabb tanulság, hogy az incel extrémizmus elérte Európát.
Mérgező közösség
Mint ahogy arról már korábban szó esett, az incel közösségnek hivatalos politikai táptalaja ugyan nincs, online fórumaikon azonban gyakran előfordulnak a szélsőjobboldali, elsősorban az Egyesült Államokban népszerűsödő alt-right irányzat gondolatai és szimbólumai, utóbbihoz elég például a fehér felsőbbrendűség jelképévé vált „Pepe the frog” karakterre gondolni. Ezek után nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a nőgyűlölet mellett a rasszizmus is terjed fórumaikon, annak ellenére, hogy a közösségben különféle etnikumok képviselői is jelen vannak.
Az incel jelenséggel kapcsolatban sajnos nem igazán állnak rendelkezésünkre felmérések, azonban 2020 márciusában az egyik legnagyobb, mostanra deaktivált incel férfiakat tömörítő fórum, az incel.co moderátorai felmérést indítottak az oldalon, amely sok információval szolgált a kitöltők koráról, származásáról, szerelmi és szexuális múltjáról, valamint mentális egészségükről egyaránt. Fontos megjegyezni azonban, hogy a felmérés kevesebb, mint 700 résztvevő bevonásával történt, a kapott adatok hitelességére pedig semmilyen garancia nincs. Viszont, ha feltételezzük, hogy az eredmények pontosak, az incel közösség meglepő demográfiai sokszínűséget mutat. A korábban említett, rasszok szerinti megoszlás mellett a felmérésből az is kiderült, hogy a közösség tagjainak döntő többsége a 18 és 30 közötti korosztályba tartozik, a párkapcsolatot megélt tagok száma elenyésző, mint ahogy a magukat boldognak titulálók és életükkel elégedettek száma is.
Az önkéntelenül cölibátusban élők szubkultúrája egy sokkal nagyobb, leginkább csak az interneten fellelhető, erősen konzervatív férfiközösség, a „manosphere” része. Az ide tartozó kisebb egységek több szempontból is elkülönülnek, sőt az incelek valószínűleg legradikálisabb csoportjukként tarthatóak számon, a modern feminizmus megvetésében azonban mégis egyetértenek. Hirdetik a férfiak családi hierarchiában betöltött vezető szerepét, ebből adódóan a nők alsóbbrendűségét és ragaszkodnak a hagyományos nemi szerepekhez. Mindez azt jelenti, hogy a nőkkel szemben állított, mára irreálisnak tűnő elvásárok mellett az „ideális férfitól” is sok mindent megkövetelnek. Ide elsősorban az érzelmek elnyomása, a „domináns” viselkedés fenntartása tartozik, ami többek között megtiltja a „gyengeségek kimutatását” és nemlétezőnek, „nőiesnek” titulálja a lelki fájdalmakat, sérelmeket.
Mi a helyzet otthon?
Amint az az említett erőszakos cselekményekből is látható, olyan jelenséggel állunk itt szemben, amely legnagyobb hatását az Egyesült Államomban fejtette ki és bár mindez koránt sem zárja ki európai előfordulását (bizonyítja ezt a plymouthi eset is), egy errefelé sokkal kevésbé jellemző extrémizmusról beszélhetünk. Arról, hogy mindez minek a következtében alakulhatott így, sajnos semmilyen kutatás nem készült, ennek fényében nem marad más a témával kapcsolatban, csak néhány feltételezés az eltérő társadalmi berendezkedés és normák hatásáról.
Bár a jelentősebb taglétszámmal rendelkező internetes incel csoportok és fórumok más európai országokban sem számítanak gyakori jelenségnek, magyar incel közösség jelenleg nem létezik. Mindez persze koránt sem azt jelenti, hogy országunkban ne lenne fellelhető, sőt nem is olyan ritka jelenség a nőgyűlölet, annak azonban egy sokkal „régimódibb” formája, a párkapcsolati, vagy családon belüli fizikai, érzelmi, sőt, bizonyos esetekben szexuális erőszak dominál. A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület becslése alapján, nagyjából 223 ezer nő él Magyarországon olyan kapcsolatban, ahol párja fizikailag bántalmazza. Az egyesület felmérésből az is kiderül, hogy a hozzátartozókhoz, családhoz köthető erőszak elszenvedői 72 százalékban nők, a nők ellen irányuló erőszak elkövetői pedig 90 százalékban férfiak.
A 21. század során korábban soha nem látott mértékben kerül felszínre mindaz az eddig hétköznapinak tekintett elnyomás, ami a nők életének minden területére kihatott. Bár a feminizmus széleskörű terjedése és az érdekvédelmi szervezetek megalakulása bizonyítottan javít a nők helyzetén, az utóbbi évek tapasztalatai alapján láthatjuk, napjainkban is képesek olyan extrémizmusok kialakulni, amik követői nem csak a nők alakulóban lévő társadalmi egyenlőségét, de akár életüket is képesek veszélyeztetni téveszméikből és lelki sérelmeikből fakadóan. Az, hogy erre a jelenségre milyen társadalmi válasz érkezik majd az elkövetkező években, komoly befolyással lehet a nők életére és társadalmi szerepére.
Illusztrációt keszítette: Kiss Rozi