Egy emberi lény
2. rész
Pataki Tamás
Olvasási idő: 9 perc
Rasszizmus, diszkrimináció és az öndefiníció joga
Hudár Zoltám: Nyitrán, Pozsonyban, Zólyomban és Kassán (szerk.:veszünk például) főrészt a szlovák nyelv használatos. Ez egy nagy probléma, de szerencsére Magyarországon is van egy nagyszerű nemzetpolitika, van egy nagyszerű Rákóczi Szövetség, amellyel próbálják megtartani a felvidéki diákságot is.”
Első részben közölt interjúnk ezzel a meglátással ért véget, amikor Hudár Zoltánt a szlovákiai-magyar oktatásról kérdeztem.
Az interjúsorozatunk első részét elolvashatják itt: Egy emberi lény 1. rész
A Rákóczi Szövetség apropóján azonban eszembe jutott egy negatív, rasszizmussal kapcsolatos élmény, amelyet megosztottam Zolival is. Történt ugyanis, hogy még 17 éves koromban a Rákóczi Szövetség által Sátoraljaújhelyen megrendezett ifjúsági táborban magyarországi táborozók kérdezősködtek a külhoniak származása felől. Amikor az egyik erdélyi fiúra esett a sor, ő hiába jelentette ki, hogy magyar, sötétebb színű bőre miatt megkérdőjelezték identitását, lévén szerintük ő cigány, nem magyar. Ugyan kijelentették, hogy nincs bajuk a romákkal, de ő ne vallja magát magyarnak, ha szerintük láthatólag nem az. Tulajdonképpen megtagadták nemzettársuk identitását, holott annak erdélyi származása lévén jó eséllyel többször kellett kiállni a magyarságáért, mint az anyaországiaknak. Ezen tapasztalataim révén nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá az ezzel kapcsolatos véleményére.
H.Z: Roppant bonyolult és kényes ez a felvetés, kérdés. Konkrétan hozzám szegezett kérdéssel még nem nagyon találkoztam, de érezni éreztem hasonló felvetéseket. Nehéz erre válaszolni és lehet, hogy nem is saját magunkban kéne keresni a választ, hanem abban az adott emberben.
Szerintem mindenkinek szíve joga, hogy minek gondolja magát, például, ha mai liberális gondolkodásból indulunk ki, akkor Nyugat-Európában, mondjuk Franciaországban, lehet bíróságra adnak azért, hogy valakinek azt mondom, hogy „Uram”, mert ő nem úrnak érzi magát, hanem teljesen más nemhez tartozónak. Hasonlóan a nemzetiségnél is, szerintem ez szíve joga mindenkinek, hogy eldöntse mi is ő valójában.
Én saját magamról azt tudom mondani, hogy elsősorban magyar vagyok és az örökségem roma. Albert Einsteinnek volt egy remek megfogalmazása, mai napig mindenhol őt idézem, hozom példaként, mert tudjuk róla, hogy zsidó származású volt. Svájcban nevelkedett Svájcban született és német nyelvet beszélt és van egy remek mondása a nemzetiségről, hogy: öröksége zsidó voltja, állampolgársága svájci, nemzetisége pedig német és a teljes felépítésében pedig egy emberi lény. Én is tőle veszem ezt a remek példát, én azt mondom, hogy az örökségem roma voltom, nemzetiségem magyar, állampolgárságom szlovák és én is teljességében egy emberi felépítésű lény vagyok.
Tamás: Hogyan látod a roma közösség nemzetiségi kérdését?
H.Z: Ez bonyolult, fel lehet tenni a kérdést, hogy létezik-e roma nemzetiség egyáltalán? Ha a történelemből indulunk ki, akkor nálunk romáknál valahol elmaradt ez az úgynevezett nemzeti öntudatra ébredés. Más nemzeteknél ez már évtizedekkel ezelőtt, vagy évszázadokkal ezelőtt végbement. Gondoljunk itt a francia forradalomra, vagy az 1848-as szabadságharcra… a romáknál nem tudok ilyen öntudatra ébredésről. A népszámlálás kapcsán szintén egy nagy kérdés a nemzetiségi kérdés. Roma nemzetiség vagyunk-e, tehát ezt is kéne bejelölni? Még egyszer említem, szerintem mindenkinek szíve joga, hogy minek érzi magát.
Én elsősorban magyar vagyok, aztán az örökségem roma. A kérdésedre válaszolva…
Most például a népszámlálás esetén sokan azt akarják, hogy mi romák is csak színtisztán magyarnak valljuk magunkat, majd amikor a népszámlálás után leszünk, akkor nem magyarként tekintenek ránk, hanem romaként, ahogy a népszámlálás előtt is csak romaként tekintettek minket.
Ez egy roppant kényes kérdés, több oldala van ennek a dolognak, de én határozottan azt tudom mondani, hogy elsősorban magyar vagyok: magyarul szocializálódtam, magyarul tanultam, magyar iskolákba jártam, magyarul gondolkodok, magyarul imádkozom, ha a kultúrát is hozzátársítom, akkor is csak a magyar ajkú romákkal tudok azonosulni, mert mondjuk, ha roma nyelven raknak be egy zenét, szerintem a felvidéki romaság többségére igaz, hogy nem fog elérzékenyülni, viszont ha egy magyar nyelvű cigány zenét rakunk be, akkor szerintem a felvidéki romák 80-90%-a biztos el fog érzékenyülni.
Zoltán egy korábbi interjújában hosszasan beszél arról, hogy jómaga nem nagyon találkozott ellene irányuló rasszizmussal. Kíváncsi voltam hogy továbbra is vallja-e ezt az érzését. Kiváltképp tekintettel arra, hogy az általam korábban említett történet folyamán némelyest egyetérthettünk, hogy az abban szereplő anyaországi magyarok véleménye rasszizmusként is értelmezhető, és hogy talán saját perspektívájukból akarták más öndefinícióját meghatározni. A történet felidézése közben bólogatott, azt a benyomást keltette, hogy egyetért a benyomásommal.
Tamás: Zoltán, a múltban gyakran hangoztattad, hogy téged nem ért semmilyen fajta rasszista megbélyegzés, tényleg nem tudsz egy olyan esetet sem felidézni amikor bárki is indiszkrét lett volna veled?
H.Z: Két vagy három évvel ezelőtt Budapesten voltam egy konferencián és részt vettünk a Corvinus Egyetemen egy előadáson. Péntek, szombat, vasárnap zajlott ez a konferencia, és péntek este a beszélgetések, előadások után, mivel egy fiatal csapat gyűlt össze, úgy döntöttünk, hogy ha már Budapesten vagyunk, akkor kinézünk a városba. Elkezdtünk sétálni a Váci utcán, majd tovább sétálva a Gozsdu udvar elé kerültünk és a Gozsdu udvar előtt, hogy fogalmazzak, a securitys megállított minket, hogy nem mehetünk tovább.
Megkérdeztem, hogy mi okból, mivel mindenki jött-ment az utcán, különböző nemzetiségek és csak minket állított meg.
Aztán megértettem, hogy miért állított meg, …. Mert romák vagyunk, ami a későbbiekben ki is derült.
Lett egy kis szóbeli konfrontáció, amit 10 perc után inkább annyiban hagytunk és átmentünk végül egy másik sörözőbe. Hozzáteszem, hogy mi nem is akartunk bemenni, mi csak át akartunk sétálni az utcán, hát azt sem engedték.
Az esetről hangfelvétel is készült
és jogi következményei is lettek: Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) félmillió forintra büntette azt a biztonsági szolgálatot ellátó céget, amely tavaly októberben nem engedett be a Gozsdu udvar területére egy 12 főből álló nemzetközi roma delegációt, adta hírül az aHang civil szervezet.
H.Z: Másnap a Corvinus Egyetem konferenciáján hasonló téma merült fel, kisebbségi ügyekkel foglalkoztunk. Témába kerültek a romák is és elhangzottak olyan kijelentések, miszerint, ha egy szegregált roma így és úgy viselkedik, akkor az összes roma úgy viselkedik. Nos, aztán szót kaphattunk mi is és akkor én is felszólaltam, elmeséltem nekik is ezt a sztorit, hogy nem engedtek be a Gozsdu udvarba. És akkor a végén megkértem őket, hogy én is hagy általánosítsak,
„Ahogy önök is általánosítanak a romákkal kapcsolatban, én meg a magyar nemzettel kapcsolatban általánosítok.
Tegnap elutasítóak, diszkriminatívak meg rasszisták voltak velem, akkor én is általánosíthatnék, hogy egész Magyarország ilyen. Tételezzük fel, ha legelőször utaznék Magyarországra felvidékiként és egy ilyen érne engem, akkor több mint valószínű, hogy én is általánosítani fogok egész Magyarországra, hogy Magyarország egy rasszista ország.”
Ezt hoztam fel nekik példaként, hogy a romasággal sem szabad így általánosítani. Attól hogy egy hátrányos szociális helyzetben lévő roma ember valahogy viselkedik, az nem jelenti azt, hogy az összes roma úgy viselkedik. (…) Ezért nem szabad általánosítani, minden ember más.
És, hogy mi a véleményem az olyan emberekről, akik külsőleg állapítanák meg másnak a nemzetiségét? Az, hogy nem szabad általánosítani és lényegében tőlük kell ezt a kérdést megkérdezni, hogy valójában bennük mi zajlik le, hogy ők, hogy látják a világot.
Történelem - Nyelv - Szegregáció,
A bőrszínbe bukott múlt Verdune-től Kotlebáig
Hudár Zoltán pár éve létrehozta a Gömöri Romológiai Kutató- és Kultúrális Központot, amely legfőképp az etnikai konfliktusok feloldásához kívál kínálni egy jobb eszközt az eddigieknél és amely végső soron hidat termthet egymás megértéséhez. Célként határozták meg a roma történelem, kultúra és irodalom jobb megismerését, ezek oktatásba illesztését. Bár a régióban a roma nyelv nincs számottevően jelen, fontosnak tartja annak megőrzését és ápolását. Szóba került a rendszerváltás, valamint az is, hogy ennek következtében valószínűleg Szlovákiában is gyakoribbak lettek a szegregált telepek, mivel a privatizációk következtében tömegesen munkanélkülivé vált a romák nagy része is.
H.Z: Két évvel ezelőtt létrehoztam egy szervezetet, a Gömöri Romológiai Kutató- és Kulturális Központot, amelynek az volna a célja, hogy főként kutatásokkal foglalkozva szeretné segíteni az oktatást.
Szeretném ha a 20. század meghatározó eseményeit jobban feltárnánk roma szempontból, mint az első és második világháborút, hidegháborús időszakot, forradalmakat, stb, stb. Feltérképeznénk, hogy hol voltak jelen a romák. Tanulunk az első világháborúról, a második világháborúról, hogy milyen ütközetek voltak, kik voltak főszerepben, magyar és felvidéki vonatkozásban is beszélünk ezekről, de nem említjük meg soha a romaságot, maximum csak a holokauszt kapcsán.
H.Z: A hidegháborús időszakban, a 90´-es és 2000-es években végképp nem kerülnek szóba a romák, holott szerintem ők is alkotói voltak a társadalomnak.
Ha kimegyek a faluba, a temetőbe és megnézem az első és a második világháborús emlékművet, akkor ott fellelhetőek roma nevek is, úgyhogy dédapáink, nagyapáink ugyanúgy harcoltak ezekben a háburúkban, mint a többségi társadalomból lévők.
Ezt ki kell kutatni, mivel ezt beemelve az oktatásba közelebb vihetnénk egymáshoz a többségi és a kisebbségi társadalmat. Ha egy padban ülve tanulhatnak egymásról, például, hogy a Don-kanyarban kinek a nagyapja esett el (szerk….)
Ez is már közelebb vinné a diákságot egymáshoz, hiszen már évtizedek, évszázadok óta közösen vívtuk a háborúkat, közösen örültünk a jónak. 89’-ben is együtt éltük át a rendszerváltást, mégis ezek a mai napig tabu témák maradtak.
Tamás: Mit értesz tabu téma alatt a rendszerváltás kapcsán?
H.Z: A 90’-es években a romaság nagy része akkor vált munkanélkülivé, amikor privatizálták a gyárakat, kis- és középvállalkozásokat és nem adtak munkalehetőséget a dolgozni kívánó a romák számára. Ezek, és az ilyen jellegű ügyek tematizálása sokkal közelebb vinné a „két” nemzetiséget egymáshoz.
Tamás: Ennyi közös nevező ellenére is, sajnos úgy tűnik, hogy továbbra sem vagyunk képesek meghaladni a kisajátított világképeinket.
Hogyan viszonyulsz korunk populistáihoz, teszem azt Kotlebához? Aki annak ellenére hogy pár évvel ezelőtt még a Kossuth szobrot köpte, mára jó-néhány magyar szavazattal is bent ül a parlamentben.
H.Z: Kotleba pártjára szavazók nem veszik észre, hogy mi a valós célja a politikájának. Ezelőtt nyíltan hangoztatta is, hogy Tiso Szlovákiáját szeretné visszahozni. Vagyis egy tiszta Szlovákiát akar, a „tiszta Szlovákia” meg az ő szempontjából azt jelenti, hogy kisebbségek nélküli… (szerk: országot kíván létrehozni)
… Amelyben nem csak romák ellen politizál, hanem a magyarság ellen, a ruszinok ellen, meg minden más kisebbség ellen, amely él ebben az országban.
Ha megnézzük Kotleba pályafutását, amikor először kerületi képviselő lett, akkor a szlovákság körében a magyarság ellen kampányolt, így került be posztjára. Amikor országos szintre léptek, akkor elkezdett a romaság ellen kampányolni, ezzel megnyert szlovák és magyar szavazókat is, és látjuk ennek az eredményét.
Szinte minden magyar faluban felfedezhető egy-két szavazójuk, kihasználja ezt a roma kártyát a magyaroknál, holott én csak azt nem értem, hogy azok a magyarok akik rá szavaztak, nem veszik ezt észre, hogy elsőnek a magyarok ellen kampányolt, utána a romák és más kisebbségek ellen és akkor ennek ellenére rá szavaznak. (…) Volt olyan videója is, hogy egy roma család kampányol mellette. Több oldala van a dolognak, erősen hátrányos szociális helyzetben lévő roma családokat ragad ki, akikkel juttatásért cserében elkészít egy ilyen videót (…)
(…) Egyébként ami szimpátiát válthat ki az emberekben az az, hogy szeretik ezeket az agresszív tüntetéseket, megjelenéseket, amelyeket szerveznek. Ha valahol történik valamilyen atrocitás, az embereknek tetszik, hogy végre valaki fellép ellene. Ez pedig kiválthat az ő véleményükben valamely rokonszenvet, közvetlenséget. – (szerk: utalva itt a populista és rasszista jelszavakra, amellyel a szélsőjobboldali párt a roma kisebbség ellen uszítja a szavazóit.)
Kijózanító és megható epizódja volt a beszélgetésünknek ezen része, amely minden bizonnyal felrajzolhatott már pár szemkarikát a fiatal politikus arcára. Egyszerre érezni szavainak elszántságában, válaszainak lüktetésében a lelkesedést, amikor a történelem-felfogás tágítása került szóba és egyszerre lehetett érezni a fáradtságot lendületének lejtésében, amikor a jelen társadalmának gőgje és hamissága került terítékre és amelyet “kisebbségi” jelöltként már számtalanszor megfogalmazhatott.
Annak eldöntésétől, hogy milyen messze van a szlovák társadalom a populista-szélsőjobbos mozgalmak “megoldásainak” elvetésétől, és mikor jöhet el egy társadalom, amely nyitott és megbecsülő a kisebbségek felé, azt az olvasóra bízzuk. Vajon megélhetik gyermekeink a magyar és/vagy roma “hónapot” ünneplő szlovák többségi társadalmat?
Amennyiben kíváncsi vagy arra, hogy a párton belül milyen ellentétek merültek fel a kettős nemzetiség kapcsán, és hogy kikkel alakultak ki vitapontok ezzel kapcsolatban, akkor tarts velünk sorozatunk harmadik részében, amelyben szó lesz a demográfiai szempontból kritikus gömöri falvakról, illetve az MKP belső érdekeinek világából mutatunk meg egy szelet valóságot.
Illusztrációt keszítette: Imre Virág