Visegrádi vakcinapiknik
Kézdi Norbert
Olvasási idő: 7 perc
Több mint egy éve élünk abban a jelenlegi állapotban, melynek meghatározó részét tette ki a koronavírus-járvány az egész világon. Talán nem ferdítjük el a valóságot, ha azt mondjuk, hogy nincs olyan egyén a Földön, akit ne érintett volna a pandémia. Kiváltképpen érdekes helyet foglalnak el ebben a kérdésben a visegrádi közösség országai és Magyarország
A keleti magyar narancs
Orbán Viktor kormányzata 2021 tavaszán ambiciózus tervvel kavarta fel a port nem csupán a hazai, de a külföldi médiumokban is egyaránt. A magyar kormány hátat fordítva az Európai Unióval történő közös beszerzéseknek, keletre fordította a fókuszpontot a vakcinák keresése kapcsán. Kétség sem fér hozzá, hogy a politikai vezetők relatíve gyorsan ráeszméltek arra a tényre, hogy a járványhelyzet megoldásához más utat kell keresniük. Ennek az okai között pedig a magyar gazdaság újraindításán túl, a közelgő választás is kulcsszerepet kapott. A keletről importált vakcinák ügyében azonban számos problémát észlelhetünk: egyrészt beszélhetünk a magas fokú szkepticizmusról (amely esetében egyaránt beszélhetünk magáról a minőségről, illetve az általános oltakozási hajlamról is), másrészt pedig a védőoltások pénzügyi aspektusáról.
Úgy gondolom, hogy az utóbbi szempont kevésbé kap figyelmet mind a média mind pedig az állampolgárok részéről. Nem is véletlen ez addig a pontig, ameddig a tagországok ingyenesen és térítésmentesen teszik elérhetővé a védőoltás típusokat az emberek számára. Természetesen ez egy érdekes felvetést eredményez: ha a koronavírus-vakcinákat bárki megvásárolhatná, mit kezdenénk a ránk maradt temérdek mennyiségű kínai védőoltással, amelyet a lakosság nagyrésze elutasít? E kérdés kapcsán, nehéz lenne megjósolni a végkimenetelt, bár erősen kételkedem abban, hogy a szegénységi létminimumon élő állampolgárok bátran választanák a legdrágább „keleti csodát”.
Természetesen a háttérben az áraktól eltekintve az játszik szerepet, hogy minél gyorsabban, minél több állampolgárt oltsanak be. Ebben a kontextusban tehát sem ár, sem pedig minőség nem tölt be központi funkciót. Ahogy maga a kormányfő fogalmazott:
„Egyfajta vakcina van: az, amelyik gyorsan és hatékonyan meggyógyítja az embereket.”
A kormányzat álláspontja alapján, a sürgősség és a bizonytalan helyzet megoldásaképpen pedig nem elégséges az, hogy az Európai Unió által felügyelt védőoltás-kvótát megvárja az ország. A harmadikutas keleti beszerzéseket azonban morálisan nem lehetne megtámadni, ha a minőséggel és a beszerzési árral kapcsolatban nem lennének erőteljes kételyek. De ha visszaemlékezünk a magyar kormányzat nem várta meg az orosz, illetve a kínai vakcina kapcsán az Európai Uniót az engedélyezéssel. Sőt mi több, a június 10-re tervezett határidőt a vizsgálattal kapcsolatban elhalasztották, és várhatóan szeptemberig ebben a kérdésben nem várható előrelépés a közösség egészségügyi intézményeiben – bár a védőoltások már beadásra kerültek.
Főszerepben a válság
Ahogy már korábban is említettem, az Orbán Viktor által vezetett kormányzat számára nem jelent akadályt a vakcinák ára: hiszen 2022 tavaszán egy igen jelentős választási küzdelemre kell felkészülniük, amelynek egyik kulcspontja lehet az, hogy hogyan is voltak képesek megoldást találni a jelenlegi komplikált helyzetre. Gyakran szoktuk emlegetni, hogy „márpedig nincsenek véletlenek”. Ahogy a 2010 utáni időszakban több ízben megjelent már, Orbán Viktor ebben a szituációban is úgy konstruálja meg magát, mint az egyetlen szereplőt, aki képes megoldást találni a problémákra, egy úgynevezett válságmegoldóként lép a színpadra. Mi több, az éppen aktuális válságdiskurzust is nemzetközi színtérre bővíti ki. Ahogy láthattuk, értekezéseiben pontosan ezért kellett egy harmadikutas „vakcinakalandra” indulni keletre, mert az Európai Unió képtelen volt optimális megoldást eszközölni ebben a kérdésben. Nem véletlen tehát az, hogy számos politikai kérdést globális válságnarratívába helyezett.
A következő kritikus országgyűlési választások szempontjából a magyar kormányzat számára tehát a legfontosabb tényező az, hogy a voksolás és a kampány előtt megfelelő táptalajt tudjon adni a beadott védőoltások száma a szavazatok maximalizálására. Ha biztosra nem is, de nagy eséllyel kijelenthetjük, hogy a következő ciklus előtti kampány agenda-settingje a védőoltások statisztikája mentén fog operálni. Ehhez még hozzájárul a nemzeti konzultáció intézménye is, amely ebben a kontextusban csupán a kormányzati döntéseket legitimálja. Érdekes megnéznünk a gazdaság újraindításáról szóló konzultációt ebből a nézőpontból.
Az online formátumban útjára indított konzultációt a magyar lakosság kicsit több mint 5% töltötte ki, amelyet egy ilyen kardinális kérdésben aligha nevezhetünk reprezentatívnak. Ennek ellenére, a nemzeti konzultációk fontos eszközét képezik a kormányzat barkácsládájának.
„A magyar állampolgárok döntöttek!” – ahogy szerepel a kormányzati kommunikáció szócsövében.
Ennek kapcsán pedig a kitöltött válaszok alapján a kormány képes az újraindítás és a nyitás lépéseit (és természetesen annak inkrementalitását) igazolni. A visszaküldött válaszok természetesen kinyitják az ajtót a lépcsőzetes enyhítés felé, azonban számos járványszakértő szerte a világon erőteljes szkepticizmussal fogadta a relatíve gyors magyar reakciót.
Nem szabad továbbá elmennünk a szlovák kormányt ért válságperiódus mellett sem. A koalíciós pártok krízise (a járványhelyzet megfelelő kezelésén és a meglévő feszültségen túl) az orosz Szputnyik V vakcina kapcsán robbant ki. Az előzetes uniós egészségügyi jóváhagyás ellenére ugyanis megállapodás született kétmillió darab orosz vakcina beszerzésére, mely erős ellenszenvet váltott ki mind a koalíciós partnerektől, mind pedig az állampolgárok részéről. Richard Sulik gazdasági miniszter a kormány átszervezését követelte, mivel véleménye szerint a jelenlegi vezetés képtelen megfelelő lépéseket tenni. A kabinet munkájának fennakadása végül lemondáshoz sodorta Igor Matovičot, utódja az addigi pénzügyminiszter, Eduard Heger lett.
Növekvő oltásellenesség
Minden erőfeszítés ellenére egy bizonyos átoltottsági mutatón túl a tagállamok jelenleg nehéz akadályokkal szembesülnek az oltakozási hajlandóság tekintetében. Az Eurofund májusi közvélemény-kutatása rámutatott arra az aspektusra, hogy az Európai Unió tagállamainak felnőtt korosztályába tartozó állampolgárok több mint a negyede (27%) nem kívánja magát beoltatni a koronavírus-járvány ellen. A felmérésből egy érdekes adat is kiderül: Lengyelország benne van abban a tíz ország csoportjában, ahol igen magas az oltási elutasítás. A lengyel népesség 40%-a vélekedett úgy, hogy nem valószínű, hogy beadatják maguknak az oltást, ha felajánlják.
A felmérés jól megmutatja azt az általános oltással kapcsolatos szkepticizmust, amely a visegrádi országokban erősen megjelenik. Sőt, sokan csupán potyautasként vesznek részt a védőoltási programban, hiszen, ha az átoltottsági statisztikák megfelelőek, és a kormányzatok a nyitás mellett döntenek, a nem beoltottak is újra élvezhetik a régi életünk (valamely) részét. Ez pedig nem csak kizárólag a visegrádi tagállamok közösségét érinti – hasonló tendenciákat figyelhetünk meg számos országban Nyugat-Európában is. Ez pedig kritikus állapot felé sodorhatják az állampolgárokat. A vezető vírusszakértők aggodalmukat fejezték ki ezzel kapcsolatban – ősszel újabb hullám érkezhet, a görög ábécé számos variánsai üthetik fel fejüket a glóbuszon. Természetesen mindannyian tudjuk azt, hogy ezt a válságos időszakot csak és kizárólag a védőoltások oldhatják meg, kevés az esély arra, hogy a járvány magától eltűnik. A jelenlegi adatok alapján a nyájimmunitás közel sem olyan mértékben hatásos jelenség, mint ahogy azt elsőre gondoltuk.
Sőt mi több, az oltáshoz köthető hezitálást nagymértékben befolyásolja az a tendencia is, hogy bizonyos oltóanyagok tekintetében, az alapértelmezett adagok kevésnek bizonyultak. Erre egy jó példa lehet a Sinopharm védőoltás esete. A vezető immunológusok javasolják egy harmadik dózis beadatását, ami pedig még inkább elnyújtja az oltási programot. Nem is beszélve arról az esetről, hogy sokan még a második oltásra sem mennek el. Ezt a tendenciát főképp a V4-ek esetében Csehországban fedezhetjük fel, ahol a legmagasabb az arány. A járványvédelmi intézkedések enyhítése ezt a megoszlást tovább növeli, hiszen ha lépésről-lépésre élvezhetjük azokat a tevékenységeket, melyeket előzetesen korlátoztak a tagországok kormányzatai, sokan feleslegesnek érzik a további (ámbár hihetetlen fontosságú) oltások igénylését, amely rövidtávon szuboptimális helyzetbe sodorhatja nem csupán a visegrádi állampolgárokat, hanem más egyéneket is.
Ábra: A visegrádi országok esetében lassan csukódik az olló. A teljeskörűen beoltott lakosság arányában Magyarország vezeti a statisztikákat.
Fontos lenne továbbá kiemelni Szlovákia esetében a tömeges tesztelést is. A Science folyóiratban megjelent kutatás az országban alkalmazott antigéntesztekkel végzett szűrővizsgálat eredményeit mutatta be. Bár, az antigéntestes vizsgálatok egyénenként nem adnak teljes mértékben pontos adatokat, nagy mennyiségben viszont statisztikailag elhanyagolható pontatlansággal rendelkezik. A fent említett kísérletben az ország lakosságának több mint a 80%-át tesztelték le. A kutatók konklúziója pedig igen érdekes: a szűrővizsgálat 70%-kal csökkentette a koronavírus terjedését. Ebből pedig azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a nagyvolumenű tömeges tesztelések kiemelt fontossággal bírnak, és nem csupán Szlovákiában – hanem minden egyes országban szükség lenne rá.
Venisti, vidisti, vicisti?
Egy dolog teljes mértékben biztos: még közel sem vagyunk túl a járványon.
A visegrádi országok tekintetében a népesség arányos átoltottságát szemlélve Magyarország vezeti a partnerországok közötti versenyt, míg Lengyelország és Csehország hasonló mutatókkal operál. Természetesen, ahogy a fenti ábrán láthatjuk, a visegrádi tagországok esetében is az utóbbi időszakban csökkent az oltási hajlandóság az állampolgárok körében. A négyek esetében, ami a vakcinapolitikát illeti, hasonló álláspontot tapasztalhattunk az előző fél év kapcsán. Kölcsönösen és közösen kiálltak amellett, hogy az Európai Uniónak sokkal hatékonyabb oltási stratégiát kellene létrehoznia ahhoz, hogy minél több vakcinaszállítmány érkezzen meg a tagországokhoz beadásra.
Az Európai Unió a koronavírus-járvány megfékezése érdekében 2020. áprilisában elindította COVAX (COVID-19 Vaccines Global Access) néven azt a világméretű kezdeményezést, melynek központi feladata a védőoltások méltányos disztribúciója. Ez a szervezet, mely irányítását a WHO, CEPI, Gavi és a Vaccine Alliance végzi, azt tűzte ki feladatának, hogy koordinálja a nemzetközi forrásokat annak érdekében, hogy az alacsony és a közepes jövedelmű országoknak méltányos hozzáférést biztosítson mind a tesztekhez, mind pedig a védőoltásokhoz. Azonban a március végére beígért 100 millió adag vakcinával szemben, csupán 38,1 millió került leszállításra. Az adatok viszont azóta javultak, az UNICEF adatai szerint augusztusig már több mint 191 millió adag oltás került az országokhoz. Természetesen a növekvő mennyiség pozitív számunkra, de még messze vagyunk a 2021 végére meghatározott 2 milliárd oltóanyagtól.
Lehet-e visegrádi csoda a pandémia közepén? Ahogy már említettem, még nem vagyunk túl a járványon, ezért teljes magabiztossággal jelenleg nem lehet kijelenteni a győzelmet a koronavírussal szemben. Lengyelország, Csehország és Szlovákia tekintetében a teljes átoltottság 45-55 százalék között mozog, így ebben a viszonylatban a közösség e tagországai még messze nem beszélhetnek teljes biztonságról. Viszont, amit már Magyarország esetében láthattunk (65,3 százalékpontos adatállományt tekintve), a kormányzat folyamatos enyhítési csomagjainak bevezetése elérte a tetőfokát: megszűnt az általános maszkviselés is, amely intézkedés az elsők között került bevezetésre. Kell-e félnünk az őszi negyedik hullámtól? Örökre velünk marad a COVID-19? Remélhetőleg nem. Ebben az évben még nem tudunk megszabadulni a járványtól, az már egyszer biztos.
Illusztrációt keszítette: Imre Virág