
2023 Február - egy évvel a háború kitörése óta
A háború kitörésének évfordulójára ismét megkerestem őket, hogy az elmúlt év történései kapcsán felmerülő összbenyomásokra, élményekre és rossz tapasztalatokra kérdezzek. Kati a tolmácsolásban és kérdéseim közvetítésében ismét nagy segítségemre volt.
Riporter: Mi volt Szasáéknak a legrosszabb és a legjobb élményük eddigi itt tartózkodásuk során?
Kati: A legrosszabb élmény számukra az volt, amikor eljöttek a családjuktól, úgy hogy nem tudták hova jönnek, hol fognak lakni, és hogy mikor látják újra a szüleiket. Ezzel szemben a legjobb, ami velük történt, hogy megismerkedtek velünk. Az egyik legkiemelkedőbb pozitív élményük a keresztelő volt.
A keresztelő:
Kati és Attila harmadik gyerekének ugyanis Szasa és Makszim lettek a “keresztszülei”, akik időközben a család részévé váltak, és sokat segítettek a gyerekekkel.

Keresztelő. Balról: Attila, Kati, Szasa, Makszim - 2022 június

Keresztelő. 2022 június
“Mivel nem katolikusok, ezért hivatalosan nem lehettek a kicsi keresztszülei, bár mi úgy tekintünk rájuk. Egyházi jog szerint a keresztség tanúi, nem pedig keresztszülők. Ebben az eseteben nincsenek keresztszülők. Azt, hogy a gyereket hitben neveljük, ami elvileg a keresztszülők feladata, szülőként mi fogadtuk meg.” - tette hozzá Kati.
Bár a keresztelő révén ők is a csallóközi család tagjaivá váltak, számos rokonuk maradt Ukrajnában. Amióta megtudtam, hogy a szülők, nagyszülők Bahmutban maradtak ismeretlenül is aggódtam értük, mivel a híradásokban gyakran elhangzik a város neve, amely jelenleg is a frontvonalon fekszik.
Riporter: Hogy van az otthon maradt család?
Kati: Szasa szülei már eljöttek Bahmutból, jelenleg Harkivban vannak. Makszim szülei és öccse Dnyiproba költöztek. Próbálnak új életet teremteni, a rakétázások, bombázások hangjától sújtott mindennapokban. Valamennyire hozzászoktak már ehhez, és próbálnak a helyzethez mérten normális életet élni.
A 2023. január 4-én közzétett műholdas felvételeken lerombolt lakóházak és kráterek láthatók a kelet-ukrajnai Bahmutban, Makszim és Szasa szülővárosában .
Legutóbbi találkozásunkkor mindketten tudtak távúton dolgozni, külön érdekelt az ezzel kapcsolatos tapasztaltaik.
Riporter: Hogy sikerül távúton dolgozni? Makszim munkahelye: szervereket Harkivból Lvivbe menekítették – IT-sként mennyire működik a háború közepén a munka, mennyire befolyásolja a távúton kívül a háború?
Kati: Makszim ugyanúgy dolgozik mint előtte, azt mondja számára semmi nem változott a munkában.
Pedagógus végzettséggel különösen érdekelt, hogy Szasa, a történelemtanár, hogy látja az oktatás lehetőségeit egy ilyen vészterhes időben.
Riporter: Szasa távúton tanít: gyerekek az osztályból milyen arányban vannak külföldön? Hogy érzi a tanítás hatékonyságát?
Kati: Szasa távúton tanít, ugyanazt az anyagot adja le amit előtte, csak online. Elmondása szerint a gyerekek körülbelül 25%-a olyan helyen van, ahonnan nem tud becsatlakozni az órákra, mert rossz a hálózat vagy egyáltalán nincs is internet. 25%-kuk külföldön van és ott tanul.
Riporter: Gyerekek traumái háború kapcsán: meséltek-e a tanárnéninek, hogy élik meg a háborút?
Kati: A gyerekek nem nagyon beszélgetnek a háborúról, csak azt kérdezgetik mikor mehetnek már vissza az iskolába.
Riporter: Még a legutóbbi találkozásunkkor Szasa említette, hogy tervez hazalátogatni a szülőkhöz. Volt otthon, ha igen hányszor – hogy sikerült visszajutni?
Kati: Szasa eddig kétszer volt otthon, azt mondta minden oké volt, az út zökkenőmentes volt, a határon sem volt gond, nőként simán tudott utazni. Férfiak vannak gondban a sorozás miatt.
Riporter: Lejár márciusban a vízum? Ez valami különleges egyéves vízum, amit az ukrán menekülteknek adtak? Mik a közös terveitek a jövőre nézve, tartani fogjátok a kapcsolatot?
Kati: Arról, hogy mi lesz március után nem tudnak semmit, visszamenni egyelőre nem terveznek, de amint véget ér a háború vissza akarnak költözni és segíteni hazájuk újjáépítésében. (2024 márciusáig meghosszabbították a menekültek vízumát). Mindenképp tartani szeretnénk a kapcsolatot hosszútávon is, azután is hogy hazamennek. A háború előtt volt repülőjárat pozsonyból Harkivba, reméljük amint lehet megújítják azt.
Az ukránok tapasztalatai mellett kíváncsi voltam a csallóköziek megélésére is az elmúlt évből.
Riporter: Szerinted mik a legszebb és legkeserűbb élményeteitek az elmúlt évben? Mennyire érzekeltétek az egyébként a statisztikákban felkúszó ukrán-ellenességet az országban? És mit tettek cserébe a boldogulásért?

Kati: Negatív élményeink nem nagyon voltak, nem kaptunk sárdobálást a családon belül és kívül sem, legfeljebb csodálkozást, amiért 3 kisgyerek mellett befogadtuk őket. Szerencsére eddig sehol nem találkoztak ukránellenes hozzáállással. Jó élmény sok volt, voltunk együtt kempingezni, kirándultunk Bajmócra és Bécsbe is, elmentünk az olasz tengerpartra, együtt ünnepeltük a karácsonyt decemberben a mi naptárunk és szokásaink szerint,ami nagyon tetszett nekik.
Voltunk Szasával Pozsonyban koncertezni, és tervezzük, hogy elmegyünk Bécsbe egy másikra. Nagyon jól egymásra találtunk, ebben nagy szerencsénk volt. Az egyetlen nehézség, hogy a gyerekek nem értenek ukránul, bár a legkisebbik szerintem igen, a nagyobbaknak (3-5 évesek) nehezebb. Arról, hogy miért vannak nálunk és mi történik Ukrajnában teljesen nyíltan beszélünk a gyerekekkel, persze nem részletezve a szörnyűségeket. Szeretnénk megtanítani nekik, hogy jó és fontos dolog másokon segíteni.
Kirándulás Bajmócon 2022 április vége.

“Karácsony decemberben a mi naptárunk és szokásaink szerint” - Kati
Ukránellenesség a szlovákiai közhangulatban
Hogy az olvasó véletlen se gondolja, hogy a magyar család hozzáállása általános jelenség, és hogy csak nagy naivitásból írtam a cikk elején a „menekülteket dehumanizáló narratívákkal... menekültellenességet válthattak ki az emberekben.”, íme pár példa hoaxokra és uszító propagandára a szlovák médiatérben:
Egy NGO 25 ezer eurot ajánlott házvételre a menekülteknek. A rendőrség Hoax ellenes oldala is rendszeresen felhívja ezekre a figyelmet. Sőt az aktuality.sk is összeszedett ezekből egy csokrot: betegségeket terjesztenek, elveszik a munkát, miattuk van gyógyszerhiány.
Az ukrán menekültek elleni uszításból politikusok is kiveszik a részüket, például a szlovák parlament elnöke is így tett pár hónapja. A szélsőjobbos és egyéb ellenzéki politikusok is rendszerint uszítanak, sőt a közelgő választások miatt egyre fokozzák ezt, amelyek hozzájárulnak a közhangulat lezüllesztéséhez, a menekült- és Ukrajna ellenesség növeléséhez. A GlobSec 2022 decemberében közzétett felmérése kimutatatta, hogy a V4-es országok közül Szlovákiában a legnegatívabb az ukrán menekültek megítélése.

A fiatal ukrán pár tehát jól láthatóan szerencsés, amiért nem találkozott a V4 országok közül legjellemzőbb ukrán menekült ellenességgel, és egy elfogadó családnál lelt menedékre. Nem is beszélve arról, hogy ez időközben sokkal többé is vált egy pillanatnyi hajléknál. Ami Katit és Attilát illeti, talán ők is hasonlóan látják ezt a helyzetet, amelyben saját elmondásuk szerint még többet kaptak, mint amennyit valaha nyújthattak ilyen körülményekben. Az ismeretlenekből először barátokra majd, a barátokból “keresztszülőkre” tehettek szert, a kötelékük pedig egy apró szál emberség mindannyiunk számára, akik találkozhattak a történeteikkel.
Szasáék tapasztalatai ugyan egyedülállóak lehetnek a háború borzalmai után ért szerencsés helyzetükben, sokan azonban ma is bizonytalan elláttás mellett, vagy kiszolgáltatott helyzetben lehetnek az országban. Ha szeretnél tenni valamit értük Szlovákiában, a szerkesztőség figyelmedbe ajánlja a Človek v ohrození (Ember a veszélyben), vagy a Pomoc pre Ukrajinu (Segítség Ukrajnának) civil szervezeteket. Támogatásukat az ő nevükben is köszönjük.
Illusztrációt keszítette: Kecskés Anikó
Ha fontosnak tartod az ilyen tartalmakat, egyszeri támogatással is hozzájárulhatsz a folytatáshoz. Támogatásod egyszerűen elvégezheted itt.