Tarthatatlan fenntarthatóság
Kecskés Anikó
Olvasási idő: 8 perc
Az alant közölt gondolatok írójának nem szándéka a fenntarthatóság témájának tudományos megközelítése, feltárása. Annak tényéből táplálkozik, hogy napjainkban a zölddé válás forradalma egyre rohamosabb tempóban hálóz be számtalan iparágat, melyek a mindennapi életünk részei. A fogyasztói társadalom számára számos területen megjelentek a fenntarthatóság fogalma alá besorolható termékek. De vajon életünk minden területén jól működtethető a fenntarthatóság?
Vehetünk “zöld autót”, ami a káros kőolaj helyett áramra működik. Használhatunk komposztálható fogkefét, csomagolásmentes fogkrémmel, és hajsampont szilárd szappan formában. Vásárolhatunk üvegpalackot, egyszerhasználatos PET palackok helyett és fém “utazó villát” a fém szívószálunk mellé. Sőt, hogy haladjunk a trenddel, beszerezhetünk magunknak többször használatos arcmaszkot is.
Ezek a tárgyak és termékek az utóbbi évtizedben nagy teret hódítottak a piacon. Míg pár éve kifejezetten fenntartható életmódot hirdető és támogató boltokban vagy online felületeken találhattuk meg ezeket a kellékeket, ma már enyhe túlzással, sarki kis üzletben is könnyen beszerezhetőek.
Na de milyen is az a fenntartható életmód? Szükséges-e az új kellék, tárgyak beszerzése ahhoz, hogy hatékonyan elindulhassunk ezen az úton?
A nagybetűs FENNTARTHATÓSÁG
A téma iránt érdeklődőnek a teljes átláthatóság, sikeres megértés érdekében, elsőként magát a fenntarthatóság fogalmát kell megértenie.
A fenntarthatóság az emberi cselekvés és a természet kapcsolatát, egymásra való hatását hivatott jellemezni. Fő gondolata az egyensúly keresése a kettő között, ugyanakkor a jövőbeni stabilitás érdekében fontos figyelembe venni a természet ellenálló képességét. A jelenlegi, hosszútávon fenntarthatatlan létre reagálva, legfőbb cél a társadalom, azon belül az egyén viselkedési formáinak, szemléletének megváltoztatása, és szisztematikus ösztönzése a pozitív változások felé. Tehát tömören fogalmazva, ez egy hatalmas kihívás, amellyel az emberiség napjainkban erőteljesen szembesül.
Ezen témakörön belül haladva, szembe jön velünk a fenntartható fejlődés fogalma is, melyet ugyancsak sokféle módon lehet értelmezni. Legátfogóbban az Our Common Future (A mi közös jövőnk) tanulmány taglalja és határozza meg. Ezen tanulmány definíciója szerint a fenntartható fejlődés egy olyan fejlődési folyamat, amely megfelel a jelen igényeinek, teljesítve azokat anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak azon képességét, hogy kielégítsék saját igényeiket.
Annak érdekében, hogy ez a fenntartható világkép megvalósuljon, 2015-ben az ENSZ összes tagállama (193 ország képviselete) megfogalmazta és elfogadta a Sustainable Development
Goals-t (Fenntartható fejlesztési célokat), mely dokumentum 17 darab célt fogalmaz meg. Ez az úgynevezett keretrendszer globális menetrendet tartalmaz olyan témákban, mint a szegénység egyetemes felszámolása, a bolygó védelme és annak biztosítása, avagy, hogy minden ember élvezze a békét és a jólétet.
Ezen célok a világ összes országára vonatkoznak. Ahhoz, hogy a kitűzött célok mihamarabb teljesüljenek, minden téren határozott, jól átgondolt lépésekre van szükség. A társadalmi élet összes szintjétől kezdve a kormányzati szinteken, tovább haladva a vállalkozói, majd a civil szférában, és igen, lényegében minden téren, ahol az ember tetteivel valamilyen hatással van környezetére.
A 17 fő kategóriát felosztották 169 különálló célkitűzésre, melyeket valamennyi ENSZ tagállam 2030-ig hivatott teljesíteni. Ahhoz, hogy ez maradéktalanul sikerüljön az országoknak merész és újító lépéseket kell tennie, hogy a világ egy ellenállóbb, fenntarthatóbb úton haladjon.
A témával foglalkozó szakemberek kutatásaiból, elemzéseiből, tanulmányaiból, és a fentebb említettek alapján leszűrhető, hogy a „fenntarthatóság” kifejezést és az elérésére alkalmazható módszereket, különböző iparágtól függően, sokféleképpen lehet értelmezni és alkalmazni. Lényegében azonban három egymástól függő kategória mentén értelmezhetőek, magyarázhatóak és kereshetőek a megoldások: a környezeti-, gazdasági-, társadalmi fenntarthatóság területén.
A környezeti fenntarthatóság
Az ember mindennapi tevékenységének, gyakorta a tudatos cselekvés hiányának hozadéka, az a bizonyos, gyakran emlegetett ökológiai lábnyom. Az ökoszisztéma folyamatos rombolása, pazarlás szintű termék-, hulladékfelhalmozás elképzelhetetlen mértékekben károsítja és szennyezi bolygónkat. Földünk vizei túlszennyeződnek, ezzel károsítva a bennük élő élővilágot, az erdőink lassan eltűnnek, a levegő minősége romlik, és a bolygó hőmérséklete tovább emelkedik. Az időjárás egyre szélsőségesebbé válik, kiváltva ezzel több természeti katasztrófát és elindítva, vagy éppen tovább segítve bizonyos nemkívánatos folyamatok felerősödését, mint amilyen például az elsivatagosodás. Szakértők szerint a talajpusztulás következtében évente 75 milliárd tonna termékeny talaj veszik el. Hasonlóképpen 12 millió hektár földet veszítünk el évente, pusztán az elsivatagosodás és az aszály miatt. Olyan kiterjedésű területet képzeljünk el, ami 20 millió tonna gabonát teremelhetne. Erről számol be az Egyesült Nemzeteknek az elsivatagosodás elleni küzdelem érdekében létrejött weboldalán.
A környezeti fenntarthatóság összefügg a bolygón felhasznált erőforrások arányával - mind a megújuló erőforrásokkal, például a szél-, és napenergiával, mind a nem megújuló erőforrásokkal, például az ásványi anyagokkal.
A gazdasági fenntarthatóság
Annak érdekében, hogy gazdaságunk potenciálját maximalizáljuk, negatív környezeti és társadalmi hatásait csökkentsük, hosszú távú fejlesztési tervre van szükség. Az országok gazdasági, azon belül a vállalkozások sikeres működtetése és fenntartása érdekében, ezen pilléren belül különböző módszereket lehet hasznosítani. Jelenleg két fő módszer létezik, ami hosszabb távon jó megoldásnak tűnik.
Az első a Cradle to cradle - C2C (bölcsőtől bölcsőig) koncepciója, melynek lényege, hogy a hulladékot örök erőforrásnak tekinti, és kezdettől fogva észben tartja a termék esetleges újrahasznosíthatóságát. Arról szól, hogy örökösen játékban tartja az összes elemet, amely szükséges a termék előállításához, így megalkotva egy körkörös rendszert az egyenes lefolyás helyett, melyet Cradle to Grave (bölcsőtől sírig) koncepciónak neveznénk. Ahhoz, hogy ez a koncepció megvalósulhasson az összes hozzávalónak és terméknek ”tisztának” kell maradnia, vagyis az anyagoknak nem szabad keverednie. Alternatív helyzetben egy szelektálási rendszert kell kialakítani, mely elősegíti a termék újrahasznosítását.
Ilyen módszer a mono-materiality (egyanyagúság), amely elősegíti az újrahasznosítást. Egy kevert poliészter és gyapjú pulóvert nem lehet tisztán újrahasznosítani, míg egy sima 100% gyapjú pulóver akár több évtizedig is körforgásban maradhat más-más formában.
https://sustainabilityguide.eu/methods/cradle-to-cradle/
Gazdaságunk fenntarthatóvá tételére a másik hasznos módszer a Circular Economy, vagyis a Körforgásos gazdaság. Ennek az a célja, hogy minél inkább, lehetőleg teljes mértékben csökkentse a hulladéktermelést a gyártási folyamatok során. A ma használt gazdasági rendszerek leginkább lineáris vonalon mozognak, tehát a termékek elkészülnek, használatban vannak, majd eldobásra kerülnek. Ezzel szemben a körforgásos rendszerben a termékek úgy vannak megtervezve, hogy azok később újrahasználhatóvá váljanak. Ha egy terméknek lejár a szavatossága, lebontható különböző összetevőkre. Ezek lehetnek biológiai anyagok, amik nem toxikusak, így a természetben könnyen lebomlanak, vagy technikai alkatrészek, melyek úgy vannak tervezve, hogy visszakerülhetnek az újragyártási folyamatba. A cél az, hogy semmi ne menjen kárba, és az újonnan beszerzett alkatrészek mennyisége is csökkenjen. Mindeközben pedig a szállítás és maga a gyártási folyamat is megújuló energiával működjön.
A két koncepció eltérő háttérrel rendelkezik, viszont mindkettő a körkörös fogyasztás és a hulladék csökkentése felé kíván elmozdulni. A fogyasztás, amely része mindennapi életünknek, mindazok felelőssége, akik részt vesznek a globális gazdaságban, tehát mindannyiunké. Rajtunk múlik, hogy megértsük és megtanuljuk hogyan vásároljunk és mit, hogyan használjuk és dobjuk el termékeinket, ha már használhatatlanná váltak számunkra.
https://sustainabilityguide.eu/sustainability/circular-economy/
A társadalmi fenntarthatóság
A három perspektíva közül, ma ez a kategória kapja a legkevesebb figyelmet mind politikai, mind közéleti szinten. Annak ellenére, hogy maga a fenntarthatóság az egyik legnagyobb társadalmi folyamat, melyet együttes erővel lehet csak elérni. Ez a kategória foglalja magába a különböző társadalmi problémákat, mint a szociális és nemi egyenlőség, emberi jogok. Figyelembe veszi azt, hogy az egyének, közösségek és társadalmak hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Globális szempontból a társadalmi fenntarthatóság magába foglalja a környezeti és gazdasági szempontokat is. Általános célja mindenki jóléte. Olyan struktúra létrehozása és működtetése irányába mozdul el, amely támogatja a társadalmi életet, a szociális jólétet, a minőségi oktatást, a megfelelő táplálkozást és a jól működő, toleráns közösséget.
Ez a három kategória foglalja magába mindazt, aminek elérésével egy fenntartható világban élhetnénk. Kölcsönösen függve egymástól fontos, hogy mind a három jelen legyen akármilyen termék gyártásáról legyen szó.
Kell ez nekem?
Mármint a temérdek termék környezetemben való felhalmozása.
A gyártási folyamatok fenntarthatatlan ritmusa, a megannyi legyártott termék a fogyasztói társadalom számára jelenlegi formájában igencsak káros a környezetre. Az UNECE (United Nations Economic Commission for Europe) számításai szerint manapság egy átlagos fogyasztó 60 százalékkal több ruhát vásárol, mint azt 20 éve tette, és a használatuk ideje is a felére csökkent. Ezzel azt okozva, hogy a fejlett országokban élők ruhatárának körülbelül 40 százaléka teljesen használatlan. Ennek alapján felmerülhet a kérdés, miért veszünk többet annál, mint amire szükségünk van? A válasz pedig igazán egyszerű: mert megtehetjük és mert ösztönözve vagyunk rá a gyártók által.
Ahogy elkezdtek növekedni a különféle fast fashion láncok, egyre több olcsó ruha került a piacra, az egyén egyre többet vásárolhatott egyre alacsonyabb árértékért. Megtapasztaltuk, hogy milyen gazdagnak lenni, hogy jó érzést szerez reggel azzal a gondolattal ébredni, hogy számtalan variáció közül választhatunk, bármit felvehetünk, mint a sztárok a milliókat érő gyűjteményeikkel. A túltömött gardróbok esetében vélhetően egyre többekben megjelenik egyfajta szorongás, és kéretlen, ugyanakkor értelmezhetetlen érzés is, hogy az irdatlan mennyiségű opció ellenére “nincs mit felvennie”. Aztán jó esetben jön a felismerés, majd a szelektálási folyamat, hogy hiszen nincs is szükségünk ennyi holmira! Ezután ezeket a holmikat eladományozzuk, vagy kidobjuk. Előfordul, hogy vannak, akik az üres gardrób láttán - és ez az újabb buktató - sajnos újravásárlásba kezdenek.
Talán megállapíthatjuk, hogy az elmúlt években, főleg a 20-30-as éveikben járó fiatalok körében, valóban fontos lett a fenntartható termékek használata, így keresik az alternatív darabokat. Ha az megvan és újra megtömték ruhatárukat, ezúttal fenntartható darabokkal, abban az esetben is tudatosítani kell, hogy azzal még nem csökkentették szeméttermelésünket. Az újra megtömött ruhatár ugyanazt a helyzetet idézi elő.
Egy fenntarthatóságot szorgalmazó blogger, Sam Leigh, az eco.mono online üzlet megalapítója következőképpen fogalmazta meg egyik instagram bejegyzésében ezen probléma egy kérdéskörét:
“Nem hiszem, hogy meg tudjuk menteni a világot, ha egyre több és több organikus felsőt gyártunk, ugyanakkor az emberek mindig is vettek ruhákat és mindig is fognak, így úgy gondolom, egy ilyen alternatívával a döntés lehetőségét adjuk a kezükbe.”
Ez így igaz, egy organikus gyapjúból készült felső az előállítás során kevésbé szennyezte a környezetet, ugyanakkor ez egy teljesen új terméket jelent, ami nagy valószínűséggel szintén a szeméttelepen végzi majd pár év után.
Miközben úgy gondoljuk, hogy a fenntartható életstílusunkat építjük egy-egy organikus darab vásárlásával, rá kell jönnünk arra, hogy ez téves felfogás. Amíg lesz kereslet, lesz kínálat, amíg a vásárlók új dolgok után fognak kutatni, hogy kielégítsék szűnni nem akaró szükségleteiket, az új dolgok által kiváltott pillanatnyi örömre építik létüket, a gyártó is tömegesen fogja készíteni a termékeket. Legyen szó fenntartható, etikusan készült termékről vagy sem. Ezen a ponton ez pedig már nem számít, hiszen a lényeg, hogy új termékről van szó, új anyag készül el, ami előtte nem létezett. Előállításához erőforrásokra van szükség, melyek végül hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz és a textilhulladék problémájához, ami rombolja a környezetet. Ha pedig ezen darabok, jelen esetben ruhák, nem kerülnek eladásra, mert csökken az igény, például egy világméretű pandémia idején, a darabok kidobásra kerülnek, vagy teljesen újonnan az égetőben végzik. Ne feledjük, ez a hasonlat szinte minden iparágra, ezen belül gyártási folyamatra alkalmazható, a ruhaipar csupán az egyik legnagyobb környezetszennyező. Ennek következtében megfelelően szemléltető példaként hozható fel.
Az élhetőbb jövőért, a fenntartható lét érdekében minden iparágnak meg kell tennie a maga lépéseit. Fontos a jelenlegi helyzet feltárása, a kutatás, a kapott ismeretek folyamatos elemzése, az innovatív módszerek megalkotása, a jól működő tanácsadó rendszer kiépítése. A működtethető megoldások megszületése érdekében szükség van jól képzett, tapasztalt, megfelelő szemlélettel rendelkező, a helyzetet érthetően kommunikáló szakemberekre. Mindeközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egyes iparágak “zöldesítése” munkaerő leépítést von maga után. Egy újabb nagy feladat minden munkáltató számára, amit a fenntarthatóság biztosítása mellett párhuzamosan kell megoldani. Ez egy újabb, nagyon fontos, jelenünkben erőteljesen felvetődő kérdés.
Illusztrációt keszítette: Kiss Rozi