A szivárványfüggönyön innen és túl
Pedofiltörvény, LMBTQ-mentes zónák
és az orosz propagandatörvény
Régóta elkötelezett szószólója a nemek közötti egyenlőségnek aki közelmúltban végezte el az university of Glasgow egyetemet kommunikáció és nemzetközi újságírás szakon.
Olvasási idő: 7 perc
2019-ben a piackutató vállalat Ipsos adatgyűjtést végzett Lengyelországban, aminek keretein belül civileket kérdeztek meg arról, hogy mit tartanak a rájuk leselkedő, legnagyobb fenyegetettségnek a 21. században. A válaszok között volt a klímaváltozás, Oroszország agresszív terjeszkedése a volt Szovjetunió területén, valamint egy újabb gazdasági válság esélye. Bár ezek mind megalapozott, valósághoz köthető félelmek, a kutatásban részt vevő 40 év alatti férfiak között a legnépszerűbb válasz mégis az LMBTQ mozgalom és a gender ideológia volt. A kutatás elvégzését kezdeményező lengyel oldal, az OKO.press szerint, ez az Andrzej Duda által vezetett lengyel kormány egyre agresszívabb melegellenes retorikájának köszönhető. Remekül tükrözi, hogy a vehemens anti-LMBTQ kampány, mint például az “LMBTQ-ideológia mentes zónák” létrehozása milyen hatással van az LMBTQ-közösséggel szembeni attitűdökre. Azonban Lengyelország nem az egyetlen kelet-európai ország, ahol a homofóbia intézményesítve lett a “tradicionális családmodell és keresztény értékek” megóvásának leple alatt. Szlovákia például elutasította a családon belüli erőszakkal foglalkozó Isztambuli Egyezmény ratifikálását, mert a dokumentum társadalmi konstrukcióként határozta meg a gendert, míg Románia - Magyarországhoz hasonlóan - betiltotta a genderrel foglalkozó szakirányok egyetemi oktatását. Magyarország pedig egy év leforgása alatt nemcsak megfosztotta a transznemű embereket a jogi elismeréstől, hanem az új pedofiltörvény értelmében betiltotta a homoszexualitás és nemváltoztatás “népszerűsítését” a kiskorúak számára. Megfigyelhető tehát egy aggasztó trend a kelet-európai régióban, ami az LMBTQ-jogokat illeti. A vasfüggöny, ami annak idején elválasztotta a kapitalista Nyugat- és a kommunista Kelet-Európát ugyan leomlott, azonban helyére lépett az úgynevezett “szivárványfüggöny”, ami ma is elválasztja az LMBTQ-emberek jogegyenlőségét támogató nyugati országokat az agresszívan anti-LMBTQ kelettől. De vajon miért van ekkora kultúrharc Európában az LMBTQ-emberek egyenjogúságát illetően, és milyen hatással vannak ezek a melegellenes intézkedések a kelet-európai LMBTQ-közösségre?
Gyermekjog vagy politika?
Egy közös motívum, mind a 2013-ban beiktatott meleg propaganda törvényben - ami megtiltotta a homoszexualitás ábrázolását 18 éven aluliaknak, - mind a 2021-es magyar pedofiltörvényben, hogy első ránézésre gyermekjogi intézkedésnek álcázzák magukat. Kövér László házelnök, már jóval a pedofiltörvény megszavazása előtt próbálta összemosni a homoszexualitást és a pedofíliát gyermekvédelemmel takarózva:
“Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg aközött, aki ezt (azonos neműek örökbefogadási jogát) követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni.”
Orbán Viktor miniszterelnök pedig így nyilatkozott a pedofiltörvény kapcsán:
“A szülők joggal várják el azt is, hogy olyan felületeken, amelyeket gyermekeink korlátozás nélkül használnak, se pornográfia, se öncélú szexualitás, se homoszexualitás, se nemváltoztató programok ne legyenek elérhetőek.”
Azonban számos civil szervezet szerint ezek az intézkedések kifejezetten káros hatással vannak a leszbikus, meleg, biszexuális, transzgender és queer fiatalok mentális és fizikai egészségére. A Human Rights Watch kutatása szerint például az orosz meleg propaganda törvény bevezetése után, nemcsak megnövekedett az LMBTQ-fiatalok ellen elkövetett online és offline erőszak, hanem az “közvetlenül károsította az orosz gyermekek egészségét azáltal, hogy elengedhetetlen információt és erőforrásokat vont meg tőlük, és erősítette az LMBTQ-emberek és családok elleni stigmát az országban.” Hasonlóan az egyik legnagyobb magyar LMBTQ-érdekvédő szervezet a Háttér Társaság arra figyelmeztet, hogy a pedofiltörvény mostantól megakadályozza, hogy civil-szervezetek szexuális felvilágosítást és érzékenyítő programokat tartsanak állami kézben lévő iskolákban, ami még több diszkriminációnak és bántalmazásnak teszi majd ki az LMBTQ-fiatalokat. Ez azért is aggasztó, mert a Háttér Társaság kutatása szerint minden tizedik LMBTQ-diákot bántalmaztak már fizikailag az iskolában, és több mint a fiatalok felével előfordult, hogy nem érezte magát biztonságban oktatási intézményben a szexuális orientációja miatt.
Félelem és Reszketés Kelet-Európában
Láthatjuk tehát, hogy akárhogyan is próbálnak a gyermekvédelem palástja mögé bújni ezen kelet-európai vezetők, az LMBTQ-ellenes retorika sokkal inkább a homofóbia politikai fegyverként való felhasználásáról szól, mint valós gyermekjog védelemről. Ezek az intézkedések mind részei az egyre erősödő nacionalizmusnak és euroszkepticizmusnak Kelet-Európában, ahol a vezetők gyűlölet- és félelemkeltéssel próbálnak választásokat nyerni, sajnos több, mint kevesebb sikerrel. Nem véletlen, hogy Lengyelországban az “LMBTQ-ideológia mentes zónák” (amik kísérteties módon emlékeztetnek Lengyelországban a II. világháborús náci megszállás alatt létrehozott “Judenfrei” azaz “zsidómentes” zónákra, ami azokra a területekre utalt, ahol a náci katonák szisztematikusan kiirtották a zsidó populációt) ötletével a választások előtt rukkolt elő a lengyelországi szélsőjobboldal, illetve a Fidesz is a 2022-es választások előtt kezdett bele az agresszív LMBTQ ellenes kampányába.
Mindez azonban egy sokkal nagyobb kultúrharc része Kelet- és Nyugat-Európa között. Nem kell szociológusnak lennünk ahhoz, hogy láthassuk, hogyan használták ki a menekültválságot a kelet-európai országok a múltban, hogy felszítsák a kedélyeket a menekültek, majd az Európai Unió ellen, választást választás után nyerve az erős menekültellenes retorikájukkal. Azonban ez az “ellenség” hamar unalmassá vált a nagyközönség számára, így a szélsőjobboldali pártok kénytelenek voltak előállni egy új, első számú közellenséggel s így esett a választás az LMBTQ-emberekre és szivárványcsaládokra, akik - a FIDESZ, illetve a lengyel Prawo i Sprawiedliwość (PiS) szerint - veszélyeztetik a keresztény katolikus értékeket és a tradicionális családmodellt.
“A félelem kétségkívül az egyik legősibb és legmélyebben belénk vésődött ösztön, ami segített minden élő organizmusnak túlélni több milliárd évnyi evolúciót.” - figyelmeztet neurológus és pszichiáter, Arash Javanbakht. “Tanulni a fajunk más tagjaitól egy olyan evolúciós előnyt jelent számunkra, ami megakadályozza, hogy megismételjük a mások által már átélt veszélyes élményeket.” Ezt a tudást hasznosítjuk amikor gyermekként nem esszük meg a mérgező növényeket szüleink tanításai alapján, vagy nem tesszük a kezünket a tűzbe. Ennek a pszichológiai jelenségnek a neve “tribalizmus” azaz “törzsiesség”, ami egy ismert fogalom modern pszichológiai körökben. “Törzsi szinten az emberek sokkal érzelmesebbek, megfontolatlanabbak (…) az emberek visszafejlődnek a törzsi szintre, amikor félnek” - mondja Arash Javanbakht. “(...) ez egy evolúciós előny, ami egy összeszedett, együtt dolgozó csoporthoz vezet, és segített nekünk legyőzni más, idegen törzseket.” Azonban ezek a törzsi ösztönök sokszor kiskapuként használatosak a politikai szférában. A demagógok sokszor épp ezt a legősibb ösztönt használják fel, hogy élesen elválasszanak “másoktól”, valamint elhitessék velünk, hogy bántani fognak, és megfosztanak erőforrásainktól. Ez működésbe hozza az említett törzsi ösztönt, amely elhiteti, hogy az általában valótlan veszély létünk alapjait fenyegeti. Remek példa erre a zsidó populáció ábrázolása a náci Németországban, mint “külsőre és természet alapján is idegen, néha már nem is emberi entitások”, vagy a fekete amerikaiak ábrázolása a Ku-Klux-Klan köreiben. “Nem véletlenül hívják a félelmet fight or flight (azaz harcolj vagy menekülj) válasznak” - magyarázza Arash Javanbakht. “Azzal, hogy a demagóg politikusok megijesztenek minket agressziónkat »mások« felé irányítják”. Láthatjuk tehát, hogy mennyire veszélyes ha egy demagóg politikus bejut a “félelem áramkörünkbe”, ezzel élő, lélegző fegyvert csinálva belőlünk politikai célok megvalósításáért. Azonban nem kell visszamennünk a II. világháborúig, hogy láthassuk, miként használják ki demagóg szélsőjobboldali pártok ezt az ösztönünket. Szoros párhuzam vonható ugyanis az előbb felsorolt csoportok dehumanizálása és a modern kelet-európai országokban egyre erősödő anti-LMBTQ retorika között. A magyar nyelvben például már maga a “másság” szó is ezt a fajta elhatárolást, idegenítést, heteronormativitást jelzi. Nem nehéz példákat találni arra, hogy hogyan használják ki a törzsi ösztönünket a mai kelet-európai vezetők. Elég belegondolni abba, hogy milyen nyelvi eszközökkel referálnak az LMBTQ-közösségek egyenjogúságra való törekvésére, mint “harc”, “háború”, “propaganda”. Ezek a kifejezések tudattalanul is kiváltják sokunkban a fight or flight választ, hiszen azonnal olyan eseményekre asszociálunk, amelyek szorongást keltenek bennünk.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy az LMBTQ-ideológia kifejezés használata is közös motívum a kelet-európai szélsőjobboldali szférában, s már eleve rengeteg töltött információt foglal magába. Míg legtöbbször a kifejezés csupán az LMBTQ-közösség egyenjogúsági törekvéseire utal, addig az LMBTQ-ideológia egy tudatos torzítása ezeknek a törekvéseknek, és ismét egy félelmi válasz kiváltására játszik rá. Hiszen az LMBTQ-ideológia kifejezés legtöbbször olyan kontextusban használatos, amiben “ideológiai megszállásként” szerepel, ami ellen pedig meg kell védeni magunkat és nemzetünket. A másik talán még ennél is nyugatalanítóbb jelentése ezen kifejezésnek, amit mind az orosz propagandatörvény, mind a magyar pedofiltörvény tükröz, az a tudományosan is cáfolt elképzelés, hogy a szexuális orientáció választás kérdése. A témában végzett számos kutatás szerint, a biológiai tényezők az esetek 7-25% -ban, tehát legalább részben felelősek az azonos neműek vonzalmának kialakulásáért. J. Fah Sathirapongsasuti, kaliforniai biológus, valamint a fent említett kutatás társszerzője, fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy bár a környezeti tényezőknek is jelentős szerepe van a homoszexuális vonzalom kialakulásában “csak azért, mert valami nem teljesen genetikus úton öröklődik, s van környezeti, azaz non-genetikus komponense, az még nem jelenti, azt, hogy az egy választás.” Homoszexuális, biszexuális, transznemű és queer emberek nem szűnnek meg létezni, csupán azért, mert nem veszünk tudomást róluk, és nem nézünk Modern családot a TV-ben. Azonban, ha nem teszünk semmit generációk nőnek fel úgy, hogy nem lehetnek teljesen önmaguk, nincsenek tisztában saját testükkel és az életük egy részét örökre félve rejtegetik majd. Szóval mit tehetünk mi, mint civil állampolgárok? Beszélgess, tüntess, tanulj, taníts, légy bátor és sose feledd, hogy nem vagy egyedül és a család az család!
Zárásul álljon itt a kedvenc (újonnan illegális) Sappho versem, amit a középiskolai irodalom tanárom szerettetett meg velem, aki senkinek sem hagyta, hogy megmondja mit taníthat nekünk:
EGY LÁNYHOZ
Istennek tartom most e fiút, mivel ott
ülhet melletted, hozzád íly közel és
nézheti arcodat és hallgathatja szerelmes
szép szavaid suhogását
meg nevetésedet is. Mert mindez neki szól.
Vágyad is. Őneki csak. Szívem fellüktet,
jajgatnék, amikor futva csak épp odanézek
rád, megcsuklik a hangom,
nyelvem összeragad számmal, bőröm alatt
lángok gyulladnak s szétfutnak bennem
nézek, nem látok, minden szürke, fülemben
vad zörejek kavarognak,
semmit sem hallok, izzadság lepi el
testemet s láz veri ki, sápad az arcom akár
ősszel a fű, a halál, úgy érzem, letelepszik
oldalamon s azután...
Faludy György fordítása
Illusztrációt keszítette: Virág Imre