“A félelem kétségkívül az egyik legősibb és legmélyebben belénk vésődött ösztön, ami segített minden élő organizmusnak túlélni több milliárd évnyi evolúciót.” - figyelmeztet neurológus és pszichiáter, Arash Javanbakht. “Tanulni a fajunk más tagjaitól egy olyan evolúciós előnyt jelent számunkra, ami megakadályozza, hogy megismételjük a mások által már átélt veszélyes élményeket.” Ezt a tudást hasznosítjuk amikor gyermekként nem esszük meg a mérgező növényeket szüleink tanításai alapján, vagy nem tesszük a kezünket a tűzbe. Ennek a pszichológiai jelenségnek a neve “tribalizmus” azaz “törzsiesség”, ami egy ismert fogalom modern pszichológiai körökben. “Törzsi szinten az emberek sokkal érzelmesebbek, megfontolatlanabbak (…) az emberek visszafejlődnek a törzsi szintre, amikor félnek” - mondja Arash Javanbakht. “(...) ez egy evolúciós előny, ami egy összeszedett, együtt dolgozó csoporthoz vezet, és segített nekünk legyőzni más, idegen törzseket.” Azonban ezek a törzsi ösztönök sokszor kiskapuként használatosak a politikai szférában. A demagógok sokszor épp ezt a legősibb ösztönt használják fel, hogy élesen elválasszanak “másoktól”, valamint elhitessék velünk, hogy bántani fognak, és megfosztanak erőforrásainktól. Ez működésbe hozza az említett törzsi ösztönt, amely elhiteti, hogy az általában valótlan veszély létünk alapjait fenyegeti. Remek példa erre a zsidó populáció ábrázolása a náci Németországban, mint “külsőre és természet alapján is idegen, néha már nem is emberi entitások”, vagy a fekete amerikaiak ábrázolása a Ku-Klux-Klan köreiben. “Nem véletlenül hívják a félelmet fight or flight (azaz harcolj vagy menekülj) válasznak” - magyarázza Arash Javanbakht. “Azzal, hogy a demagóg politikusok megijesztenek minket agressziónkat   »mások« felé irányítják”. Láthatjuk tehát, hogy mennyire veszélyes ha egy demagóg politikus bejut a “félelem áramkörünkbe”, ezzel élő, lélegző fegyvert csinálva belőlünk politikai célok megvalósításáért. Azonban nem kell visszamennünk a II. világháborúig, hogy láthassuk, miként használják ki demagóg szélsőjobboldali pártok ezt az ösztönünket. Szoros párhuzam vonható ugyanis az előbb felsorolt csoportok dehumanizálása és a modern kelet-európai országokban egyre erősödő anti-LMBTQ retorika között. A magyar nyelvben például már maga a “másság” szó is ezt a fajta elhatárolást, idegenítést, heteronormativitást jelzi. Nem nehéz példákat találni arra, hogy hogyan használják ki a törzsi ösztönünket a mai kelet-európai vezetők. Elég belegondolni abba, hogy milyen nyelvi eszközökkel referálnak az LMBTQ-közösségek egyenjogúságra való törekvésére, mint “harc”, “háború”, “propaganda”. Ezek a kifejezések tudattalanul is kiváltják sokunkban a fight or flight választ, hiszen azonnal olyan eseményekre asszociálunk, amelyek szorongást keltenek bennünk.