Stabilitás, rend és szociális biztonság  - avagy szociáldemokrácia szlovákiai módra. Úgy gondolom a Smer-SD egyik kedvenc kampányszlogenje sokunk számára ismerősen csenghet már, még akkor is, ha választási plakátjaik esetében nagy eséllyel az „Emberekért. Szlovákiáért” (Pre ľudí. Za Slovensko) verzióval találkoztunk az utóbbi hónapokban. A múlt idő persze, mint azt  már mind tudjuk, nem véletlen, hiszen az említett plakátok mostanra aligha szolgálnak célul másra, mint emlékeztetni minket arra, hogyan használta ki a hirdetési felületek egyikét a választások győztese, hogyan lett az ország legtámogatottabb pártja egy politikai szerveződés, melyre előzetes ismeretek hiányában (ezt nem véletlenül emelem ki) maximum annyit tudnánk aggatni, hogy „szociáldemokrata”. De mit takar pontosan szociáldemokratának lenni a 21. globális kapitalizmusának neoliberális gazdasági rendszerébe tagolt Szlovákiában és mi olyat ígér a Smer, ami miatt például egy teljesen értéksemleges politológus ezt a megnevezést használná a pártra?

​

Ahhoz, hogy erre bármit lehessen válaszolni, elsősorban egy rövidke helyzetképre van szükségünk Szlovákia gazdasági rendszerének utóbbi néhány évtizedéből. 34 évvel járunk a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot érő rendszerváltás és vele együtt a demokratikus választásokra és a piacgazdaságra való áttérés után. Ebből a hétköznapjaink szempontjából nézve igencsak hosszú időből következik, hogy közel két generáció tudott már úgy felnőtté érni, hogy életét közvetlenül már nem érintette a volt „keleti-blokkhoz” tartozás. Két generáció életét hatotta át, hogy a globális gazdaság szövevényes rendszerét érő hatások néha fel- néha pedig leívelések, másnéven válságok formájában mutatkoznak meg, melyek döntő többségünk hétköznapjaira megkerülhetetlen hatásokkal járnak. Az azonban, hogy az elmúlt néhány évet tekintve a gazdasági rendszert kétség kívül utóbbi hatások dominálják nem csak az említett két generáció, hanem mindenki életére komoly hatással van, ez a hatás pedig legegyszerűbben az állandó anyagi bizonytalanságon keresztül ragadható meg.

​

A bizonytalanság, vagy hívjuk más néven a gazdasági válság terhének, nem egységesen oszlik meg a különböző társadalmi pozíciójú emberek között és értelemszerűen azoknak, akik alacsonyabb jövedelemmel és/vagy vagyonnal rendelkeznek sokkal gyakrabban kell nehézségekkel szembenézniük, ezek a nehézségek pedig arányaikban is egész más képet mutatnak esetükben. Az, hogy egy olyan gazdasági rendszer vált a világ hajtóerejévé, amely ezt az általam roppantul leegyszerűsített problémát nem csak, hogy lehetővé teszi, de nagyjából működése is elképzelhetetlen lenne nélküle, sok kérdést vet fel a társadalom igazságosságával kapcsolatban, ezeket azonban nem ebben a cikkben fogom körüljárni. Az azonban, hogy mindez milyen hatással van a politikai, különösen a választási ígéretek palettájára, ezzel együtt pedig miben határozta meg a 2023-as szlovákiai parlamenti választások győztese, a Smer párt programját, annál inkább ismertetésre kerül.

​

Elég, ha az ember rákeres a Smer Wikipédia oldalára, máris gyorsan szembe találja magát többek között a „baloldali populizmus” kifejezéssel. Borzalmasan leegyszerűsített fogalommagyarázattal élve gazdasági értelemben „baloldalinak” lenni annyit jelent, mint elsősorban az alacsonyabb, elsősorban a dolgozói réteget támogatni a globális és nemzeti nagytőkével szemben, utóbbiak nagyobb mértékű adóztatása és egyéb formájú korlátozása, míg előbbiek kedvezményekkel való ellátása és támogatására révén. Eközben a populizmus egy olyan politikai stratégia, amely az utóbbi években különösen nagy népszerűségnek örvendve, elsődleges céljaként azt tűzi ki, hogy választói tömegekhez szóljon bizonyos esetekben valós segítség, míg máskor csak látszatmegoldások és uszítás révén. Hangsúlyozom, amit leírtam az borzalmasan leegyszerűsítő, így aki számára teljesen új kifejezésekről van szó, annak határozottan ajánlom, hogy jobban nézzen utána az átfogó jelentéseknek, amire számos szakirodalom, vagy épp digitális formájú politikai gyorstalpaló áll rendelkezésére. Visszatérve azonban a Robert Fico által vezetett Smer párthoz, első ránézésre arról van szó esetükben, hogy egy a széles szavazói tömegekhez szóló, dolgozók érdekeit szem előtt tartó és a tőkés osztályt korlátozni akaró politikai konglomerátumról van szó. Mindezt weboldalukon feltüntetett, témák alapján külön pontokba szedett választási programjuk is határozottan alátámasztja, amelynek összefoglalva ismertetem pár pontját.

​

Gazdasági irányultságukból legalábbis annak szavazók felé kommunikált formájából kiindulva nem érhet nagy meglepetésként, hogy elsősorban olyan intézkedések bevezetését ígérik, amely megvédi az állampolgárokat a növekvő inflációval szemben, miközben annak visszaszorítását is ígéri, a munkavállalói jogok bővítését és a munkaadók mozgásterének szűkítését hangsúlyozza, bér- és még kiemelkedőbben nyugdíjemeléseket helyez kilátásba, utóbbi esetében bevezetve a 13. havi nyugdíj olyan formáját, amely garantáltan megegyezik annak az év többi hónapján kiutalt összegével.

​

Ezen, egyébként, mind bal, mind jobboldali populista pártok által gyakran kiemelt programpontok mellett azonban találni olyan vállalásokat is, mint a napjainkban egyre inkább népszerű négynapos munkahét bevezetésére való törekvés, az állami bérlakások hozzáférhetőbbé tétele a régiek felújítása és újak építése révén vagy a magántulajdonban lévő ingatlanok felújításának állami támogatása. A közvetlen gazdasági intézkedések mellett ígéreteket fogalmaztak meg a szociális ellátórendszer két fontos intézményével, azaz az egészségüggyel és az oktatással kapcsolatban is és míg mindkettő esetében megfogalmaztak olyan általános fejlesztési terveket, mint a működés hatékonyabbá és modernebbé, valamint a szolgáltatások elérhetőbbé tétele, addig első esetében nagy hangsúlyt szeretnének fektetni a szakképzett, külföldre költözött egészségügyi dolgozók visszacsábítására, valamint arra, hogy vonzóbbá tegyék a pályát a fiatalok számára, miközben utóbbi esetében rögtön a (egyébként a valamiért hozzáférhetetlen „Jogállam” pont után a második legrövidebben kifejtett pontban) program elején a „liberális és progresszív ideológia tantervbe kerülésének elutasítása” szerepel, mint ígéret és csak ez után következnek olyan vállalások, mint a féléves külföldi tanulás lehetősége a középfokú oktatás ideje alatt, vagy az „učí sa len v škole“, azaz szabadfordításban a „csak az iskolában tanulás” elvének népszerűsítése (utóbbi feltételezem arra vonatkozik, hogy a diákok kevesebb házi feladatot kapjanak, de nem vagyok benne biztos, értelmezést pedig nem mellékeltek hozzá).

​

Mindent összevetve láthatjuk, hogy számos, a gazdaság szempontjából alapvetően „alávetettebbek” vagy sérülékenyebbek csoportját támogató programpontot sikerült összeállítania a pártnak, melyek összességében rámutatnak, hogy Ficoék teoretikusan egy erős állam fenntartását szeretnék biztosítani, amely a szabadpiac „láthatatlan keze” helyett segítő kezet akar nyújtani pénzügyi problémákkal küszködő állampolgárai számára és a neoliberalizmus globális elterjedése során nyíltan szembe akar szállni a kapitalista gazdasági berendezkedéssel. Mindez természetesen kicsit sem hangzik rosszul, különösen napjaink gazdasági helyzetére való tekintettel, a szeptember 30.-i tapasztalatokat követően pedig láthatjuk is, hogy még széles körű támogatottságnak is örvend. Na, de akkor hol is itt a probléma?

​

Kezdetnek érdemes például azt kiemelni, hogy magát baloldalinak beállító párt lévén jogosan várhatjuk azt, hogy a Smer „pajzsot” tart majd olyan kisebbségek elé is, akik egyre bizonytalanabb helyzetbe kerülnek az akár európai, akár globális szinten erősödő szélsőjobboldali erők miatt, gondolva itt elsősorban (de nem kizárólag) az LMBTQ+ közösség tagjaira. Ezzel ellentétben az utóbbi hónapokban azt láthattuk, hogy ha a közösség bármikor említésre került a Smer által, akkor annak oka kizárólag az volt, hogy politikai tőkét kovácsoljanak az ellenük indított gyűlöletkampány által.

​

Ezzel pedig koránt sem egyedül, hiszen hasonló helyet foglaltak el a „külföldi ügynököknek” bélyegzett civil szervezetek , valamint a többnyire afrikai és ázsiai országokból érkező háborús és gazdasági menekültek is.  Arról, hogy a párt hogyan használta fel a populista, uszító retorikát kampánya során hosszú oldalakat lehetne írni, és bár ezt jelenleg nem fogom megtenni, azt azért mégis érdemesnek tartom kiemelni, hogy egy olyan párt működésével, ami a „kis emberek”, a veszélyben lévők védelmét hangsúlyozza, nehézkes összeegyeztetni azt, hogy a legvédtelenebbekbe rúg a legnagyobbakat. És ha már a kampánynál tartunk, ki kell térni arra is, hogy a választásokon induló pártok közül Ficoéké volt az egyetlen, amit a Transparency International korrupciós indexet mérő társadalmi szervezet a „vörös sávba” sorolt. A besorolás értelmében a nemzetközi szervezet, (amelyet Ficoék egyébként szintén „külföldi ügynöknek” bélyegeztek) szlovákiai kampányok átláthatóságára kidolgozott 17 mutatójából a Smer mindössze 4 esetében produkált elfogadható eredményt, itt pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy az összes induló párt közül ők költöttek a legtöbbet kampányra. Mindennek tudatában még ha (egyébként teljesen érthetetlen módon) zárójelbe is tennénk a korábbi Smer kormányok során tapasztaltakat, akkor sem valószínű, hogy sok, a választási ígéretek betartására vonatkozó jó hírrel kecsegtetne, hogy már a kampányidőszak során képtelenek bebiztosítani a mindenki számára átlátható pénzkezelést.

​

A választások eredményeit ismerve láthatjuk, a szociális biztonság ígérete, párosítva a populista gyűlöletkeltéssel a jelenlegi, sok szempontból nehéz és bizonytalan időszakban egyenes utat jelent a parlamentbe, ahol az idő közben megalakult koalíció már bebiztosította, hogy valóban Fico álljon az ország élén. A vele szövetségre lépő pártokat, vagy ez esetben inkább csak egy pártot tekintve, nagy esélyt láthatunk arra, hogy a populista retorika megerősítésre lel majd, hiszen az Szlovák Nemzeti Párt több tagjától sem idegen az összeesküvés elméletek és dezinformációk terjesztése. A kérdés csak az, hogy amíg a Smer felépített világának ez a része teljesül, addig a Hlas, mint a másik és erősebb koalíciós partner mennyiben járul majd hozzá ahhoz, hogy teljesüljön a beigért szociális szolgáltatások bebiztosítása és valóban megalakuljon az „erős állam”.