Láthatatlan feministák -
látható gondok
Feminizmus a legijesztőbb szó
Régóta elkötelezett szószólója a nemek közötti egyenlőségnek aki közelmúltban végezte el az university of Glasgow egyetemet kommunikáció és nemzetközi újságírás szakon.
Olvasási idő: 6,5 perc
Az elmúlt évtizedben kiemelkedő figyelmet kapott a feminista ideológia mind az Egyesült Államokban, mind Európában, s így Magyarországon is. Ez többek között olyan mozgalmaknak köszönhető, mint a 2017 októberében kirobbanó #MeToo kampány vagy a nemrégiben beiktatott lengyelországi abortusztilalom elleni tüntetések. Ezek a mozgalmak elindítottak egy olyan párbeszédet, aminek hatására világszerte megszaporodott a feminista ideológia iránt érdeklődők és feminista témákkal foglalkozó médiumok száma. Ez a rivaldafény azonban amellet, hogy felelevenítette a diskurzust a női egyenjogúságról és a patriarchális berendezkedés negatív következményeiről, aktivizált egy egyre nagyobb teret nyerő szélső jobboldali, anti-feminista mozgalmat. Ezek a (sokszor összeesküvéselméleteken alapuló) anti-feminista nézetek pedig olyannyira beszivárogtak a köztudatba, hogy sokaknak ez az első találkozása a feminista ideológiával.
Magyar gondokra magyar feministát!
Magyarországon az egyik legelterjedtebb tévhit a feminizmussal kapcsolatban, hogy az csupán egy nyugatról beimportált, újkeletű ¨divatideológia¨, ami a 21. századi modern nő fejéből pattant ki és semmiféle múlttal nem rendelkezik hazánkban. Bár Kelet-Európában kétségkívül később és több megszakítással jelent meg a feminista ideológia, mint nyugaton, Magyarországon is messzire nyúló történelme van a feminista megmozdulásoknak és emancipációs törekvéseknek. Schwimmer Rózsa, a magyar feminizmus egyik legkiemelkedőbb alakja, a Feministák Egyesületének (1904) ügyvezetője például egészen 1790-ig vezette vissza a magyaroszági feminizmus előzményeit, amikor nemes asszonyok azért harcoltak, hogy megfigyelőként ők is résztvehessenek a magyar országgyűléseken.
A 19. században számos jótékonysági nőegylet alakult meg, amik betegek ápolásával, árvák segítésével foglalkoztak s bár az ilyenfajta megmozdulásokat még nem tekinthetjük egyértelműen feministának (rendszerkritikusságuk hiánya miatt), ezek adták az alapját a későbbi emancipációs küzdelmeknek. A magyarországi szervezett nőmozgalom megalapítójaként gróf Teleki Blankát, a magyar nők oktatásának úttörőjét és nőjogi aktivistát tartjuk számon, aki 1846-ban leányiskolát alapított Budapesten, 1848-ban pedig tanítványaival együtt az első nők voltak, akik petíciót indítottak a nők emancipációja és felsőoktatáshoz való joga mellett. A magyarországi nőjogi törekvések másik hatalmas alakja Veres Pálné Beniczky Hermin volt aki 1869-ben megalapította az első középiskolát lányok számára, ami nagy szerepet játszott egy értelmiségi női réteg megalapításában Magyarországon. Hermin munkásságának köszönhetően 1885-től engedélyezték Magyarországon a nők hivatalviselését.
1904 December 18.-án a Ferenciek Tere 4. szám alatt megalapult a Feministák Egyesülete, 200 nő és 50 férfi részvételével, az első feminista szervezet hazánkban, amelynek célja a “magyar nő egyenjogúsítása volt minden téren” s akiknek hatalmas szerepe volt a nők választójogának kivívásában Magyarországon. Érdemes megemlíteni, hogy az egyesület, a nők választójogát nem végcélként tűzte ki, hanem eszközként a nők egyenjogúsításához. 1907-ben megalakult a Feministák Egyesületének hivatalos folyóirata a “Nő és a Társadalom” Schwimmer Rózsa újságíró főszerkesztésében, ami olyan témákat taglalt, mint a nők munkavállalása, politika, szexuális felvilágosítás sőt még a gender pay gapről, azaz a nemi alapú fizetéskülönbségről is szó esett benne. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy bár sokan sajnos még ma is a nők küzdelmeként tartják számon a feminizmust, számos férfi támogatója volt a Feministák Egyesületének s többek között Ady Endre is meleg szívvel számolt be a Feministák Egyesületének munkásságáról. Ady különösképpen magasztalta a fiatal lányok szexuális felvilágosítására tett kísérleteket, ám ironikus módon ez a téma sok családot arra sarkallt, hogy egyesenes eltiltsa lányait a feminizmustól.
A két világháború alatt a feminista szervezetek jogai folyamatosan csökkentek Magyarországon, majd végül a kormány elrendelte a teljes gyülekezési tilalmat. A Feministák Egyesülete azonban titokban továbbra is gyülekezett magánlakásokon, ami az egyesület új elnökének, Mellernének a halálához vezetett, akit egy illegális gyülekezetről hurcoltak el. Ugyan az 1949. november 26-án elfogadott XLIII. tc. kimondta a nők egyenjogúságát Magyarországon, ugyanebben az évben végleg betiltották a Feministák Egyesületét és hasonló szervezett feminista mozgalom csak 1989-ben indult újra, Feminista Hálózat néven. A Feminista Hálózat pedig a mai napig működik s olyan szervezeteknek az előfutára, mint az 1994-ben alapult Nők A Nőkért Egyesület (NANE) illetve a 2006-ban Patriarchátus Ellenzők Társasága (Patent) amik nők elleni erőszak áldozatainak adnak jogi és pszichológiai segítséget.
Mindezek alapján láthatjuk, hogy a feminista törekvéseknek hatalmas múltja van Magyarországon és számos nőjogi mérföldkövet köszönhetünk nekik. Azt állítani tehát, hogy a magyarországi feminizmus csupán egy újkeletű nyugati ¨trend¨ kényszeres utánzása a liberalizmus jegyében, nem csak hazugság, hanem egyenesen sértő azoknak a nőknek az emlékére nézve, akik az egész életüket a magyar nők emancipációjára áldozták.
Miért lehet mégis az, hogy a legtöbb magyar ember maximum felnőttkorban találkozik a feminista ideológiával, és akkor is csak annak valamilyen kifigurázott, szándékosan félreértelmezett változatával? Miért nincsen szó a nők egyenjogúságáról történelem, illetve irodalom órán? Miért számít a feminizmus szitokszónak Magyarországon?
A szocialista emancipáció hazugsága
Antoni Rita, társadalmi nemek szakértő, filozófus és újságíró szerint bár mindig is léteztek a feminista ideológiát ellenző csoportok Magyarországon, az 1960-70-es években szignifikánsan megcsappant a feminista szervezkedések támogatása. Rita szerint ez számos tényezőnek köszönhető. Először is az emancipáció központosítása - a civil szervezeti mozgalmakkal szemben - nem tudta kielégítően képviselni a nők valós édekeit s ez valószínűleg hozzájárult a nőmozgalmakkal szembeni kialakuló ellenérzéshez. Másrészt a korra jellemző politikai cinizmus és apátia, a közéleti szférából való visszahúzódás, illetve az utópiákból való kiábrándulás is hozzájárult a feminista mozgalmak támogatottságának megcsappanásához. Rita azt is hozzáteszi, hogy a feminizmus intézményi szintű diszkreditálása is ebben az időben kezdődött, mivel a kormány nem csak betiltotta a Feministák Egyesületét, de “még az emléküket is kitörölte a köztudatból.” Minderre azért volt szükség, mert a kormány magának akarta kisajátítani a nők látszólagos emancipációját. Sajnos valódi emancipációról a szocializmus kapcsán nem beszélhetünk, hiszen a kormány foglalkoztatás politikája miatt ugyan mindenkinek volt munkája, ám ez nem nőjogi célból volt így, a nőknek kötelező volt dolgozni, de általában nem végzettségüknek megfelelő pozícióban s kevesebb pénzért, mint férfi társaik. A kötelező munkavallálasnak pedig volt egy nagyon káros következménye nőjogi szempontból: az úgynevezett “kettős teher”. A kettős teher kifejezés arra utal, hogy míg a nőknek ugyanúgy kötelező volt dolgozni, mint a férfiaknak, továbbra is az ő kizárólagos felelősségük maradt a háztartása vezetése is. Ez a “szocialista emancipáció” tehát nem kérdőjelezte meg a status quot s teljesen egyértelműnek vette, hogy a gyereknevelés és a háztartás vezetése továbbra is a nő feladata marad. Mindezek mellett a nők ilyen módú túlterheltsége kapóra is jött a kormánynak, hiszen így nem maradt energiájuk megkérdőjelezni hátrányos helyzetüket s esetleges szervezkedésbe fogni.
Anti-feminizmus, mint a fajgyűlölet előszobája
Azonban nem kell a ’60-as évekig visszamennünk, hogy meglássuk, hogyan lett Magyarországon államosítva az anti-feminizmus. Gondoljunk csak vissza a Gender szak 2018-as betiltására, a nők védelmére összeállított Isztambuli Egyezmény ratifikálásának elutasítására vagy éppen Novák Katalin propaganda videójára, amiben arra buzdítja a magyar nőket, hogy “ne higyjék el, hogy mindenben versenyezniük kéne a férfiakkal és legalább olyan pozícióval, legalább olyan fizetéssel kéne rendelkeznünk, mint a másiknak.” Az az eszme, miszerint a nők arra születtek, hogy a férfiakat szolgálják és gyermeket szüljenek, megtalálható a legtöbb szélsőjobboldali közösségben és szoros kapcsolatban áll más rasszista és fehér felsőbbrendűségről szóló ideológiákkal. Nem meglepő tehát, hogy az anti-feminizmus szorosan kapcsolódik más fajgyűlölő ideológiákhoz, sőt sokszor éppen - a társadalmilag sokkal elfogadottabb - anti-feminista eszmék vonzanak be fehér fiatalokat szélső jobboldali körökbe és lökik őket még extrémebb - és társadalmilag kevésbé elfogadott - ideológiák felé, mint például a fehér felsőbbrendűség. Nem meglepő tehát, hogy egy szélsőjobboldali kormány, ami a rassz alapú gyűlöletkeltésre és “keresztény-konzervatív” értékekre építette a kampányát az elmúlt évtizedben, mindent megtesz azért, hogy a feminista ideológia nem csak hogy ne terjedjen el az országban, de még az emléke is elvesszen a 2-vel kezdődő személyi igazolványszámmal rendelkező történelmi alakok süllyesztőjében.
Zárásként álljon itt egy idézet Móra Ferenc “Feminizmus” című leveléből, amit ő ugyan 1956-ban írt kislányának Móra Pankának, ám sajnos a 21. századi Magyarországon is ugyanolyan aktuális:
"Így négyszemközt megmondhatom neked, kislányom, hogy én azt hiszem, ha akarod, ha nem, te magad is feminista vagy.
Nagymama még csak elemi iskolába járt, anya már a képzőt is elvégezte, neked már érettségid van. Hát ez a feminizmus, édes gyermekem.
(…) De az igazi stúdiumaidat a feminizmusról majd akkor végzed, szívecském, mikor én már nem simogatom a hajadat. Majd ha megtudod, hogy az előszobánkon túl kezdődik az élet, és az nincs olyan melegre fűtve, mint a mi lakásunk. (...) Majd ha tanácsos uraknál koldulsz a bizonyítványaiddal, és nem eresztenek be hozzájuk, mert nő vagy. Vagy nem eresztenek ki tőlük, mert nő vagy. Majd ha gondolatok és eszmék születnek a szívedben és az agyadban, és meg kell őket fojtanod egyenként, mert az emberek figyelmének kapui nem nyílnak fel előttük. Ha férfi volnál, megtapsolnának, s azt mondanák, lángész vagy. Így megcirógatnak, és azt mondják: szép a nyakad.
Majd ha békességben élsz a kis szobádban, macskák, kutyák, kanárik és Meredith- regények közt, piros korallal a füledben és fájdalommal a szád szögletében, mert a szomszédék cselédje úgy igazítja útba a suszterinast, hogy "ott a sarokban lakik a vénkisasszony" – és agglánynak lenni szégyen, csak agglegénynek lenni dicsőség. Vagy, ha feleség leszel, talán nagyon boldog feleség és nagyon boldog anya, és asszony voltod mégsem engedi, hogy ember légy – majd akkor tudod meg, kisszívem, mi az a feminizmus."
Illusztrációt keszítette: Lilian Kiss