

Marton Máté
Hosszabbodnak
Apa azt mondta lassan már hat után is világos lesz
nagyon örülök neki mert így minden nap láthatom a napot, amikor hazavisz a mamától
talán kicsit arra is rávehetem, hogy megálljunk a játszótéren
Lemehetnénk a mamával is, de otthon azt mondták sose kérjem meg rá
azt mondták a mama fél a játszótértől, csak nem akarja elmondani
Nem értem, amikor egyszer mégis megkértem, levitt
aznap este nem beszéltek velem otthon
lehet haragudtak, vagy igazából ők is félnek tőle, csak nem merik elmondani
Anya sokkal korábban keltett tegnap
a sötétben ránéztem az órára és úgy állt, ahogy még sosem láttam
a jövő héten tanuljuk leolvasni az oviban
soha nem voltunk még kint ilyen sötétben
sokszor megkérdeztem anyától hova megyünk
de csak annyit mondott,
játszani
apa nem jött velünk, sokszor mondja, hogy ő már túl öreg a játékhoz
mégis anya szerint jön, csak később, ez is a játék része
egy szabályt mondott el
ha megemlítem apát, vesztettem
Vonatra szálltunk, vagyis apa mindig azt mondta, hogy ez a vonat, még sosem ültem ilyenben
de nem akartam mondani anyának, hogy kitől tudom mi ez
nem akarok veszteni.
Sokan jöttek velünk, anya szerint mind játszanak.
Én meg félni kezdtem, hogy hogyan fogok így nyerni, de megnyugtatott
minden nyertes kap majd díjat.
Amikor felébredtem, anya egy nénivel beszélgetett, semmit sem értettem
lehet ez is a játék része
Kaptunk szendvicset paradicsommal
nem szeretem a paradicsomot, de anya azt mondta most meg kell ennem, ez is a játék része
utána gyümölcslevet, mindenki ezt kapta, vajon ez lehet a díj?
Most egy játszótéren vagyunk
anya a szomszéd épület előtt vár, pont rámlát
kiszúr a sok gyerek között
Pont rálátok, kiszúrom a sok felnőtt között
szerintem ő is fél a játszóterektől, mintha sírni láttam volna, de legalább a mamának nem kell itt lennie
Egyre nehezebb kibírnom, hogy ne kérdezzek apáról
nem is érdekel annyira már, hogy vesztek-e
Kezd sötétedni és jövő hétig még nem fogom tudni mikor van hat óra
hogy mikor jön értem apa a mamához
hogy mikor kell elindulnunk, hogy világosban hazaérhessünk.
Illusztrációt keszítette: Kiss Rozi