Gyepköztársaság
Pollák Philip
Olvasási idő: 17 perc
A Dunaszerdahelyi Atlétikai Klub 2015 óta nem az a klub, amely volt.
Szó sem róla, a jelenlegi egyesület rengeteg szempontból egy sokkal jobb klub az akkori DAC-nál. Elég csak a szemünk előtt lévő eredményeket, stadiont, akadémiát, vagy a várossal folytatott harmóniás viszonyát lapra vetni. A 2015-ös DAC legfőbb vívmánya azonban mindenekelőtt abból állt, hogy vélt érdekazonosságot teremtett a klubban érdekeltek és a klubnak szurkolók között.
A felülről lefelé kötött kohézió azonban közel sem olyan tiszta ügy, mint amilyennek az a gyepvásznon tűnhet.
Az alábbi cikkben bemutatjuk futballklubok kétoldalú kizsákmányolását, az odáig vezető utat és hogy miképp lett a gutrából mangalaci.
Klubcápák
2008-ban a klubra akkoriban ráfekvő Antal Barnabás, Dr. Khashayar Mohseni és Ismail Ashraf-ból álló befektetői csoport hosszú ideje először visszahozott egy szikrát a DAC 80-as évekbeli remekléséből. Visszajuttatták Szerdahelyt az első osztályba, nagymértékben erősítettek a kereten és még a stadion felújításán is ügyködtek. Legalábbis addig, amíg ez a rohamszerű fejlődés rohamszerű hanyatlásba nem fulladt. Vesszőcsapásra tört meg a klub körüli hangulat, amikor hirtelen elapadni látszott a klub üzemeltetési kapacitása és egyre agresszívabb hiány lépett fel a fizetésekben is.
Ekkoriban válhattak gyanússá a korábban említett befektetők is, akik közül kiváltképp Mohseni ügyei nyertek egyre több teret a nyilvánosságban. A sportban kételyesnek minősíthető előmenetelének köszönhetően felmerült a kérdés, hogy vajon a DAC-e a következő szalámizásra került csapat, amely most az adósságai súlya alatt fog megroskadni, miközben a tulajdonosok továbbállnak a következő klubhoz.
A Képen balról jobbra: Antal Barnabás és Dr. Khashayar Mohseni
(forrás: ujszo.com)
Ha jobban utána néznél a DAC zűrzavaros korszakának az alábbi linkek alatt több mindent megtalálsz: Mohseni hátteréről, A várossal vívott konfliktusokról, Valamint arról a petícióról is, amelyet Antal Barnabás kezdeményezett a stadion üzemeltetése kapcsán.
Oszi saves the day
Ezután lépett színre a klub megváltója, Világi Oszkár. „Oszi”, ahogyan barátai és kollégái is gyakran becézik több szempontból is ideális jelölt volt. „A leggazdagabb felvidékiként” is számontartott entitás gyakorlatilag egész életét sárga-kékben szurkolta végig; (olyannyira, hogy esküvője előtt is kilátogatott a stadionba az első félidő kedvéért) anyagilag megingathatatlan tűnt, és ami a legfontosabbnak bizonyult, kiváló kapcsolatokkal rendelkezett az anyaországban.
(Ha kíváncsi vagy Világi Oszkár felemelkedésére, és kapcsolati hálójának kibontakozására, a szerkesztőség figyelmedbe ajánlja az alábbi részletes riportot Világi életútjáról. )
A Képen balról jobbra: Orbán Viktor, Világi Oszkár
(forrás: ujszo.com)
Arról, hogy az utóbbi miért fontos tényező már a bevezetőben említett fejlesztések valamennyi részének megvalósulása miatt érdemes foglalkoznunk. Ahogyan azt már 2018-ban az átlátszó kiderítette, a klub 2014 és 2018 között 2,4 milliárd forint mennyiségű támogatásra tett szert .
Az elnyert támogatások közül mindenképp a legkiemelkedőbb az akadémia létesítménye lett, amely többek között a Ján Kuciak Oknyomozói konzorcium újságíróinak is felkeltette a figyelmét. A(z) hungarianmoney.eu alatt részletes lebontást kapunk a beruházás volumenéről, amelyet javarészt Magyarország finanszírozott a Csallóköziek számára.
Mindemellett a novemberben megjelent Telex-es beszámoló következtében fény derült pár ködös ügyre. Így példaként említhetnénk a CED pénzek kiosztását, amelyek teljes mértékben titkosítva vannak, és amelyek többszöri adatigénylési kérelmekre sem lettek köztudottak. A gyanúsítást elkerülve is érdemes lehet itt megállni és felhívni a figyelmet arra, hogy ezekre az adatokra igenis szüksége lenne a tágabb nyilvánosságnak, már csak azért is, hogy a felmerülő kételyek tisztázásra kerüljenek.
DAC Futball Akadémia
(forrás: MOL Football Academy - promo video)
Egy szó mint száz, Oszi kapcsolatai bizonyára javára váltak a sárga-kékek számára és ennek eredményeképpen a Magyarországból kiszivattyúzott közpénz még sokáig éltetheti a klub remeklését a jövőben. Már ha annak minősítjük a beruházók mögötti szervezetet. A fontosabb kérdés ugyanis, hogy a ténylegesen megnyilvánuló befektetések mögött mi is pontosan ez a szerv.
Mi a „DAC”?
Első ránézésre ez egy eléggé bugyuta kérdésnek tűnhet, hiszen mindannyian értjük azt, amikor 11 sárgamezes fiú tapossa a füvet, azonban a nyilvánvaló futballcsapati keretrendszerén túl egy klub számtalan egyéb jelenség egyszerre. Így foglalkozhatunk a DAC-al mint gazdasági szereplő, kultúragyártó szerv, családi tradíció vagy marketing felület. Ebben a felsorolásban mindenekelőtt az utolsó pontra szeretném felhívni az olvasó figyelmét, valamint arra a kérdésre, (hogy a címet kiegészítsem) kinek mi a DAC?
forrás: facebook.com
Világi Oszkár szinte a klub átvitelével párhuzamosan életbe hívta a „Csallóköz felemelkedését segítő” Kukkóniát, amely mindenekelőtt egy identitásépítő branddé szeretne válni, Csallóköz régióját pedig amolyan Piemont-tá szeretné átalakítani.
forrás: paramedia.parameter.sk
Ezen törekvéseit azonban egy olyan gazdasági klaszterben érvényesíti, amely inkább tűnik a Világi család belső kirakatpolcának, mintsem a weblapon és nyilatkozatokban olvasható „kistermelők összefogásának”. A Kukkónia termék palettájában ugyanis elsőként külön szekcióként bukkan fel a Világi winery, amelynek egyébként sajátos csallóközi tulajdonsága, hogy a borászat maga a Csallóközön kívül eső Helemba településen található.
forrás: vilagywinery.sk
Tovább lapozva az „aranykert” turizmus szekciójába azonban már helybeli szolgáltatásokat találnak a magukat „romantikusnak és igényesnek” tituláló látogatók a Nyékvárkonyi Hotel Amade Chateau-jába, amely szintúgy a család tulajdonát képezi.
forrás: expedia.hu
Ha viszont egészen Szerdahelyi élményre vágyakozunk akkor a továbbiakban rendelkezésünkre áll a Villa Rosa vendéglátója is, ahol könnyen előfordulhat, hogy belekönyöklünk a Fidesz és KDNP elitjébe is.
forrás: villarosa.sk
Természetesen arra az esetre, ha nem lennének se igényesek, se romantikusak, a DAC stadion lelátóira is helyet foglalhatnak a weblapon keresztül. A tribünön való meccsnézéshez azonban erősen ajánlott egy korsó jéghideg Csíki sör, amely mostanra már kevésbé meglepő módon szintúgy a Világi érdekeltség része.
Lénárd András, Világi Oszkár és Varga Mihály a Csíki Sör üzemében.(forrás: hvg.hu)
Világi tehát nem csak egy futball klub birtokosa, hanem egy teljes szolgáltatói lánc atyja, amely az italtól kezdve, a szálláson át, egészen a meccsig összekötve a szálakat teremti meg azt a „regionális brandet”, amely maga Világi Oszkár személyi és családi vagyona (E ponton érdemes megjegyezni, hogy ez a villanás ráadásul közel sem a teljes kép, hiszen az Istermeat illetve a Loar Kft. ügyét nem is érintettük).
A bevezetőben említett kétoldalú kizsákmányolás összevetése képen tehát leírható, hogy míg az első eset olyan rabló tulajdonosok egyike, amelyek bármely fajta színfalazást nélkülözve arra használták a DAC lényét, hogy egyéni hasznot húzzanak alkalom adtán a klub kárára,addig a második eset egy sokkal nagyobb genom része, amely a DAC értékét saját értékének gyarapítására használja egy rendszerbarát szférában, amely ugyan a klub jóléte mellett túszul ejti a sportot és annak sokat említett identitását ahhoz, hogy a tulajdonos a családi brandet építse.
„Nem vagyok semmilyen Oligarcha”
A magyar nyelvű Wikipédia értelmezése szerint:
„Az oligarcha (vagy tartományúr) jelentése egy nagyobb országrészen önhatalmúlag uralkodó főnemes, hatalmaskodó főúr, kiskirály...”
Világi Oszkár gyakran visszautasítja azt az állítást, hogy ő a hatalom, vagy Orbán Viktor embere volna. Ennek az lehet az oka, hogy az oligarcha kifejezés modern felfogását veszi alapul, amelyben az informális asszociáció azt feltételezi hogy egy Stróhmanról vagy egy pincsiről lenne szó, aki a hatalom nélkül nem érne oda ahova. Amennyiben ezzel egyet is szeretnénk érteni, azzal azért nehéz vitatkozni, hogy ne élne a hűséggel a tábor felé. Legyen szó közösségi nyilatkozatokról vagy éppenséggel a MOL áfacsalásáról . Világi jelensége, főleg szlovákiai kontextusban (a feljebbi idézet szimbolikus értelmében) azonban inkább a régi definíciónak kedvez, mint egy olyan tartományi egyéniség, aki teljességgel megteremti egy régió gazdasági és szociális színterét.
Középen: Kövér László, tőle jobbra Menyhárt József. Egy sorral fölöttük Szilágyi Péter.
(forrás: korkep.sk)
Ergo Oszi nem csak egy állam, vagy egy definíció felfogása szerint nevezhető Oligarchának, hanem mindkét lebontásban kimeríti a szükséges kritériumokat. Ettől a lokális és kisebbségi politika sem mentesült a múltban. Amennyiben felidézzük például Csáky Pál (MKP) elhíresült mondását abból a korból, amikor Világi is ringbe dobta a kalapját a Magyar Koalíció Pártjának elnökségéért. A hajdani brüsszeli képviselő elmondása szerint „Nem a pártnak vannak gazdasági érdekeltségei, hanem a gazdasági érdekeltségnek van egy pártja.” Világi Oszkárt tehát bizonyára nehezebb megkerülni a közügyeink alakításába mintsem beavatni.
Nyilvánvalóan továbbra is nehéz lehet mindennek a felismerése hazai környezetben, ezért esettanulmányként ismertetném a közelmúltban nemzetközi hírnévre szert tevő FC Sheriff Tiraszpol esetét, aki nem is olyan rég a Reál Madrid-ot is megverte a BL-ben.
A remek BL szereplést egy gondolat erejéig hátul tartva azért fellelhető némi párhuzam a két klub között.
Először is kezdhetünk azzal, hogy a mind a kettő klub esetében fontos szerepet játszik a regionális és amolyan nemzeti él is. Tiraszpol ugyanis Transznistria (Dnyesztermellék) fővárosaként hasonló hangulatot kelt a Moldáv első osztályban, mint a DAC a Corgon ligában. Második hasonlóság a határon túli támogatás, amelyet a klub élvez. A Dnyesztermellék régiója ugyanis keletkezése óta szoros kapcsolatot ápol az orosz piaccal és annak alkotóival. A harmadik meghatározó rész pedig az, hogy a klub tulaja egy bizonyos Victor Gusan egyúttal a Sheriff vállalat tulajdonosa is. És, hogy mivel keresi kenyerét a Sheriff? Természetesen főrészt olajjal, de ettől függetlenül komoly befektetései vannak az élelmiszeriparban is.
(Az angolul értő olvasóink figyelmébe ajánljuk a Szabad Európa Rádió cikkjét az FC Sheriff hátteréről)
https://www.rferl.org/a/moldova-sheriff-tiraspol-murky-business/31516518.html
Szó sem róla, az FC Sheriff egy sokkal aggasztóbb esete az úgynevezett „Sport washing” (Sportmosás) fogalmának, ettől függetlenül a párhuzamok továbbra is riasztóan jelen vannak. Nem is beszélve arról, hogy nálunk körülbelül háromszor annyi magyar légiós játszik a csapatban, mint amennyi orosz a Sheriffben. Ez pedig tökéletesen áthidal minket a következő pontunkra, a magyarországi sportmosás gigászi mértékére.
A Budapesti Atlétikai Stadion terve
(forrás: epiteszforum.hu)
2022-ben nyilvánvalóan senkinek sem kell alaposabban bemutatni a stadionépítő-láz tágabb vonulatait, ahogy azt sem, hogy ez éves szinten mennyi közpénzt párologtat el az állami háztartásból. Amivel ennek ellenére foglalkoznunk kell, az a hatalom legitimálás módszere.
Legalább Max Weber óta tudhatjuk, hogy a hatalom legitimálásának több módszere és eszköze is lehet. Ezek közül a sport és tömegrendezvények lenyűgöző látványa szintén nem új keletű eszköz. Ahogyan azt Rényi Pál Dániel is említi a Győzelmi Kényszer - Futball és hatalom Orbán világában nevezetű könyvében, a futballban rengeteg erre vonatkozó potenciál van, amely megszilárdítja a népi rítust és az ezzel összefonódni kívánó államirányítást.
Felvidéken ennek egy egészen sajátos módját észlelhetjük, ahol egyfajta kölcsönös spill-over hatás érhető tetten, amelyben kölcsönös inspirációt merít egymásból a határon túli és magyarországi impulzus. Mindez viszont már a hatalomtól függetlenül és sokkal korábban elkezdődött, mint például a Fradi és a DAC szurkolói táborainak szoros barátságában. Más kérdés, hogy azóta mindkét klubot bekebelezte a rendszer. Amikor eme cikk első mondata is lapra került, miszerint a klub nem ugyanaz ami volt, legfőképp erre a jelenségre kívántam kitérni.
A DAC, Dunaszerdahely nyelvi szigetének köszönhetően mindig is egy kuriózumnak számított, a futballban élő azonosulási adottságok és tribalizmus miatt ez a hatás pedig könnyen kiállt a lelátóra is.
Magyarságának politizálódása azonban tetten érhetően módosult, amikor megtörtént az említett tulajdonváltás.
Stockholm szindróma
Az idősebb olvasóink talán még emlékezhetnek David Lean Dr. Zsivagójából arra a pillanatra, amikor a korábbi Pasha Antipov, addigra már Strelnikov a vonaton igazoltatja a film főhősét és közben kitér annak költészetére. Benne Strelnikov azzal minősíti irodalmárunkat, hogy annak művei, és azoknak értéke egyaránt kiüresedtek, miután Oroszországban „megszűnt létezni a magánélet”.
Ismét egy elrugaszkodott párhuzamnak tűnhet ez a villanás, viszont kétségen kívül leszűkültek azok a területek, amelyek a politákától függetlenül lépnek az életünkbe. A magyarországi, és a határon túli magyarság futball fogyasztására ez ráadásul kiváltképp igaznak tűnik.
Eme összefonódás hatalomtechnikai előnye nyilvánvalóan éppen abban rejlik, hogy elmoshatatlanul azonosítja az egymástól alapesetben eltávolítandó szférákat. Ha fellapozzuk a budapesti Puskás Aréna átadóünnepsége során keletkeztetett botránkozást, amiért Karácsony Gergely nem ment ki az Uruguay elleni nyitó meccsre, amiért ő nem értett egyet az eget rengető korrupcióval, ami a beruházás mentén keletkezett. A Fidesz média propagandistái azzal kenték össze Karácsonyt, hogy ő úgyis Uruguaynak szurkol otthon a tévé előtt, hiszen az ilyen felvetések csakis a haza kárára kerülhettek kimondásra.
Az esetet összefoglalva, a korrupció a futball érdeke, aki pedig fellép a korrupcióval szemben az csak a futballt bánthatja. Ha ezt egy másik esetben kéne lebontanunk, gondoljunk abba bele, hogy milyen szürreálisnak tűnne az, ha hasonló retorikával érvelnénk mondjuk egy konyha kiegészítőket forgalmazó áruház építkezési költségeivel kapcsolatosan. Karácsony villa ellenes politikai harcviseléséről beszélnénk? Netán arról, hogy a nyugati kanál lobby nem engedi meg hogy magyar férfiak és asszonyok villával túrják otthon a nokedlit?
Nem nehéz látni, hogy a két összekötött állításnak egymáshoz semmi köze. Futball ügyekben viszont továbbra is életben hagytuk ezt az anomáliát. Ezért tisztázni szeretném, hogy a feljebbről kötött szálakat, amelyeket ha sárgára színezve is rendelünk meg, maximum annyira hasonlítanak egy egységes futballklub képére, mint amennyire Mangalaci hasonlít egy egészséges sertésre.
Mangalaci esete azért is kiváltképp jó példa a klubot körülölelő jelenségre, mivel maga is egy kulturálisan felhígított és mesterségesen a gyep mellé telepített élmény, amely nyomelemeiben tartalmazhatja azt a sport-kulturális habitus látszatát, amelyet valahonnan egészen máshonnan importáltunk.
A futball szeretete, ugyanis nem azonos a NER-ball szeretetével. A szurkolás élményéhez nem volt szükség sem kabala állatokra, sem Kövér László kilógó bajszára. Mindkettőjük jelenléte az értékesítés jelvényei, mintsem a rajongásé, és mindkettőjük feladata, hogy azt a helyszínen érvényesítsék is.
A futball értéke és kiváltképp Szerdahely értéke ugyanis a mi lelkesedésünk. Az a lelkesedés, amivel kimegyünk arra a meccsre, amivel bevonjuk magunkat a pályán zajló ütközetbe, amivel bögrét, kulcstartót és autós matricát veszünk. Amivel felkeltjük mások figyelmét, és amivel áldozataivá válunk azoknak, akik hasznot húznak belőlünk. Ahogy maga Orbán Viktor fogalmazott egy 2006-ban adott interjú során:
„Megfinanszíroztatták velünk a saját magunk becsapását szolgáló hazugságokat.”
Illusztrációt keszítette: Imre Virág