top of page
aggaszto.png
John_Doe.JPG

Braunsteiner Kristóf

Füst és felhők

A populizmus klíma-politikája európában

Lezajlottak a választások. Az eredmény nem teljesen tragédia, a Smer nem nyert kétharmados többséget, a szélsőjobbos ideológiát ajnározó Republika és az utálat platformján induló Szövetség nem kerültek be a parlamentbe. Ennek ellenére nincs ok az örömre, mert azon kívül, hogy a Smer, Hlas és az SNS alkotnak kormányt, a választás eredménye egyértelműen bemutatja, hogy Szlovákiában is olyan szélsőséges ideákat hirdető populisták szólítják meg a választók zömét, akik nem veszik komolyan a klímakatasztrófa veszélyeit. És ezzel korántsem vagyunk egyedül Európában.

Talán meglepően hangzik, de a különböző Európát alkotó nemzetek egyre jobban hasonlítanak egymásra. Legalábbis ami a populistákba vetett hitet és a politikai kultúrát illeti. 

A sorosozás, a migránsozás és az LMBTQI+-emberek elleni uszítás az Európai Unió minden sarkába kiterjedt. A politikai tájképet nézve az is feltűnik, hogy nem csak az emberi, de az annak megmaradását biztosító bioszféra megvetése is integrális része ezen populisták programjának. Lehet, hogy vannak köztük olyanok, akik csak oportunizmusból adnak teret a klímakatasztrófa megkérdöjelezésének, de biztosak lehetünk benne, hogy jelentős részük tényleg nem hiszi el, hogy egy globális, civilizációkat pusztító  klímakatasztrófa van már folyamatban, amit ráadásul magunk okozunk. Mi több, a magukat liberálisnak valló pártok és politikusok között is akad jónéhány, akik, még ha be is látják, hogy az ember okozta klímakatasztrófa létezése vitathatatlan, mégis lekicsinylik annak veszélyeit.

Ha utána nézünk, mit kínálnak azok a pártok, akik most bejutottak a parlamentbe, akik a negyedik Fico-kormányt alkotják, illetve az ellenzékben fognak részt venni az ország működtetésén, nem egy biztató látvány tárul elénk. A legtöbb szavazatban részesülő Smer, aligha foglalkozik programjában éghajlatváltozással és környezetvédelmi témákkal, és annyit hoztak a nyilvánosság elé, hogy csak olyan törvényeket fognak elfogadni, amik nem gyengítik le Szlovákia gazdaságának konkurenciaképességét. A harmadik legtöbb szavazatot nyerő Hlas megemlít egy pár komplex pontot, de nem igazán vázol fel konkrét megoldásokat.

Programjukból az is kiderül, hogy a befektetőket fogják előnyben részesíteni a bioszféraval szemben, valamint a nemzeti parkok és természetvédelmi területek védelmi státuszát is át akarják értékelni. Az SNS egészen megszüntetné a Környezetvédelmi Minisztériumot és a Természetes Erőforrások Minisztériumával akarják helyettesíteni. Már a megnevezés is sugallja, hogy az élővilág nem mint életet adó környezetként, hanem inkább egy  pénzügyi érdekeket szolgáló nyersanyag-lelőhelyként van számontartva. Az még nem biztos, hogy tényleg sikerül-e az SNS-nek elérni a minisztérium átnevezését, de ettől függetlenül ha tényleg Rudolf Huliak, egy konteókat terjesztő, klímaváltozást tagadó és kisebbségek ellen uszító személy lesz a környezetvédelmi miniszter, akkor feltehetően jelentősen visszaszorul a környezetvédelem és a klímaváltozás elleni intézkedések bevezetése.

Kicsit szebben becsomagolva ugyan, de az SaS is hasonlóképp tekint a környezetre, s ez nem csak programjukból, de eddigi tevékenységükből is kiderül. Ennek egyik legjobb példája a belsőégésű motorokhoz való ragaszkodásuk és az ezen motorok jövőbeli korlátozását elrendelő EU-s törvény megtorpédózása. A többi demokratikus párt közül pedig csak a Progresszív Szlovákiának van épkézláb, jól kidolgozott programja, amiben nem csak a környezetvédelem, de konkrétan a klímakrízis is kap külön fejezetet, és a mezőgazdasági és energetikai kérdésekben is hangsúlyt vetnek a fenntarthatóságra.

A szlovákiai pártok többségének tétlen, illetve egyenesen destruktív hozzáállása van a klímakrízissel való harccal és környezetvédelemmel kapcsolatban. Ez az Európai Unió többi országának pártjainál is megfigyelhető. 

Vegyük például Ausztriát. Több, szeptemberben és október elején végzett közvéleménykutatás szerint az FPÖ lenne az egyértelmű nyertes, ha most tartanák a  választásokat . Az FPÖ egy szélsőjobboldali populista párt, melynek elnöke, Herbert Kickl, még 2022-ben tagadta, hogy az ember okozta klímaváltozás létezik, mondván, az “egész éghajlat egy nagy változás”. 2023-ban már ugyan ennek tagadásával felhagyott, de a veszélyeit még mindig kicsinyíti. És a párt véleménye a témával kapcsolatban megegyezik elnökük véleményével.

Szerintük józan ésszel kell hozzáállni a válsághoz. Ez a józan ész abban nyilvánul meg, hogy elítélik a megújuló energiák kiépítését az EU-ban, ragaszkodnak a belsőégésű motorokhoz és nem csak ellenzik a maximális sebesség korlátozását az autópályákon (ami egy nagyon egyszerű, mégis hatékony módja az emissziók csökkentésének), hanem meg akarják emelni a sebességkorlátozást 150 km/h-ra. Elképzeléseik ugyan tovább fokoznák a már amúgy is komoly éghajlati válságot és megdrágítanák a következmények megoldását a jövőben, klímapolitikájukat mindezzel együtt mégis úgy adják el,  mintha a kisember érdekében  javasolnák azt.

Az osztrák véleménykutatások második legnépszerűbb pártja, a kereszténydemokrata ÖVP szintén szelektíven észleli a klímaválság következményeit és ismételten kihangsúlyozta, hogy a gazdaság a legfőbb prioritás. Bármennyire is követelnek az environmentalisták, klimatológusok és progresszívek sebes változtatást az ország energetikai és gazdasági politikájában.

Ez a kisember érdekeire való hivatkozás Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt jelen van. A német AfD, a francia Rassemblement Nacional, a svéd Sverigedemokraterna, a lengyel PiS, a magyar Fidesz vagy éppen a szlovák Smer, környezeti kérdésekben hasonlóan gondolkodnak. Bagatelizálják a klímakatasztrófa következményeit és egyre jobban démonizálják a környezetvédelmi szervezeteket, environmentális mozgalmakat és aktivistákat.

Egy nemrég a DeSmog platformján megjelent cikkben azt is meg lehetett tudni, hogy ez a démonizálás óriási olaj, szén és gáz cégek érdekeit szolgálja.  A cikk forrásai szerint egy több, mint 500 think-tanket, lobbi-csoportot és civil szervezetet központosító hálózat, az Atlas Network az egyik legnagyobb erő egyes kételyes érdekeket képviselő politikusok és pártok mögött.

Az Atlas Network-ben csoportosuló szervezetek évtizedek óta  gyakorolnak nyomást a világ  politikusaira és kormányaira, annak érdekében, hogy azok tovább ragaszkodjanak a fosszilis nyersanyagok égetéséhez és kitermeléséhez. Természetesen nem árt emellett ha mindeme igyekezetek lehetőleg bőkezű állami szubvenciókkal vannak kipótolva, amelyek majd az adófizetők zsebéből érkeznek a szervezetek számláira. Ennek a marketingje ismét a kisember édekeire épül. Pedig semmi sem lehetne messzebb a kisember érdekeitől, mint a fosszilis energiahordozók további eszement égetése. Ám ugyanakkor az is megjegyezendő, hogy nem is realisztikus az egyik napról a másikra való kiszállás a fosszilis energiahordozók használatából. Viszont fontos a folyamatos kiiktatásuk és helyettesítésük más, környezetbarát alternatívákkal, amelyek  realisztikus megoldást kínálnak. Az Atlas Network hálózatát alkotó szervezetek és az általuk támogatott politikusok pedig ezt a fokozatos és folyamatos kiiktatást és helyettesítést torpédózzák meg. Amellett, hogy eme ellenállásnak már ismeretesek a rövidtávú kárai, a témában elismert szakértők szerint ráadásul egyre drágább lesz a klímakatasztrófa következményeinek elhalasztott helyreállítása.

Van-e remény változásra? Mindig van. Például a lengyel választások eredménye. Ott is egy agresszív kampánnyal próbált az uralkodó jobboldali PiS hatalmon maradni és megakadályozni a mérsékelteket, liberálisokat és progresszíveket csoportosító Polgári Koalíció hatalomra jutását. A PiS-nek katasztrofális a klímaválsághoz való hozzáállásuk és nekik köszönhető, hogy Lengyelország még mindig a szénerőművekben látja a jövőjét. A választásokban ugyan  ők lettek az elsők, de elvesztették a többségüket. Valószínű, hogy Jaroslaw Kaczynskit, a PiS elnökét fogja Andrej Dzuda (korábban PiS) lengyel elnök megbízni egy kormány létrehozásával, de még ha a szélsőjobboldali Konfederacia párttal is állna össze, akkor sem lenne többségük a lengyel Sejm-ben. Feltehető, hogy pont ezért lesz lehetősége a Donald Tusk vezette Polgári Koalíciónak kormányt létrehoznia. Nekik pedig nagyon reményteljes elképzeléseik vannak Lengyelország energetikai szektorának sebes átváltoztatásával kapcsolatban. Történetesen a napenergia és a szélenergia kiépítésével akarják az országot felkészíteni a jövőre.

Az esetleges eredményeket persze csak az után  fogjuk tapasztalni, miután valóban  sikerülne kormányt alakítaniuk. Ugyanakkor  már  az a tény, hogy Lengyelországban egy ilyen pártnak sikerült ekkora eredményt elérnie az országban, egy reménysugár lehet az egész európai politikára nézve.

Az aktivizmusnak is megvannak a gyümölcsei. Hollandiában az Extinction rebellion vezette tüntetések keretében a tüntetők több hónapon keresztül blokkolták az A12-es autópályát. Tiltakozásuk során a rendőrség egyre keményebben lépett közbe, egyszerre néha több száz, néha több ezer tüntetőt tartóztattak le. De ők nem adták fel. Ezzel a blokkolással sikerült elérniük, hogy a holland kormány megszavazta azt, amit nem csak az aktivisták, de a tudományos közösség is már évek óta követelt. Mégpedig azt, hogy a kormány kötelezze el magát arra, hogy felhagy a fosszilis nyersanyagok adó pénzzel való szubvencionálásával. A holland kormány évente 37 milliárd euróval szubvencionálja a fosszilis energiahordozókat.

Ezek a pozitív fejlemények még korántsem jelentik azt, hogy most jó úton tartunk a klímaválsággal elleni harcban. Elértünk egy olyan pontot, hogy tényleg kontinentális és globális méretű változásokat kell végrehajtaniuk a világ kormányainak, hogy esélyünk legyen megállítani a klímakatasztrófát. Ezért kell demokratikus jogainkat és lehetőségeinket maximálisan kihasználnunk. És ezt nem csak lokális, regionális és országos szinten, de az egész EU szintjén.

De sebesen kell cselekednünk, mert fokozatosan szűkül a rendelkezésre álló időkeretünk A lakosságnak meg kell értenie, hogy ez az eddigi legnagyobb egzisztenciális veszély, ami az emberiséget fenyegette. Ezért a civil szervezetek és aktivisták tüntetései, kampányai és felvilágosító programjai most kiváltképpen fontosak. Ezen kívül nyomást kell gyakorolniuk a politikai pártokra, hogy azok elkezdjék ténylegesen a lakosság érdekeit képviselni, és ne csak az fosszilis cégek és oligarchák érdekeit. A különféle fosszilis energiahordozók szubvencionálásával és propagálásával kapcsolatos politikai intézkedések sosem a lakosság érdekeit szolgálják, csakis a fosszilis iparét.

Ha a civil szervezetek, aktív polgárok, kutatók, tudósok és progresszív politikusok összefognak és szembeszállnak a fosszilis ipar és az oligarchák érdekeivel, még akkor sem biztos, hogy az emberiség sikert arat a nagy-tőkével szemben. Az emberi tevékenység által okozott ökoszisztéma-összeomlás, a hatodik tömeges kihalás, a globális átlaghőmérséklet növekedése már mind folyamatban vannak, és még akkor is évtizedekig fog tartani ezen folyamatok megállítása, ha most, radikálisan megváltoztatjuk az emberiség energetikai és ipari irányvonalát  De meg kell próbálni, még ha megannyira is kilátástalannak látszik a helyzet. Mert minél később kezdjük, annál nagyobb árat fizetnek majd érte a jövő generációi.

 

Illusztrációt keszítette: Novák Réka

bottom of page