Az Anyag és a Szervek
Kovács Zsolt
Olvasási idő: 7,5 perc
Sokak számára ismerősen fog csengeni Róbert Džunko neve, aki jelenleg börtönbüntetését tölti marihuána birtoklásért. Róbert egy sörözőben volt, ahol egy rendőri rajtaütés során illegális anyagot találtak nála, kevesebb mint 8 gramm marihuánát. Róbert feltételesen volt szabadlábon, mivel néhány évvel ezelőtt már elfogták szintén marihuána birtoklásért, akkor nagyjából 13 gramm marihuána volt nála. Bevallása szerint az anyag elsősorban egészségügyi problémáira, illetve saját használatra volt nála, amely állítólag az egyetemi tanulmányaiban is segítette.
A fiatal férfi nem volt azonban tisztában azzal, hogy az incidens ilyen súlyos következményeket von majd maga után. A tárgyalásán Róbert kifejezésre juttatta, hogy nem tartja magát bűnösnek, ugyanakkor elismerte, hogy a nála talált anyag az övé.
A bíróság 12,5 év szabadságvesztésre ítélte.
Jelenlegi börtönbüntetését lehetőségeihez mérten igyekszik a lehető legproduktívabban felhasználni, verseket ír vagy a konyhán segít. Elmondása szerint, aki még nem volt fogságban nem értheti mit él át, mit tapasztal. Találkozott már olyan esettel, ahol gyilkosságért 10 év szabadságvesztés járt, vagy olyannal, aki a családját bántalmazta és csak 6-7 év letöltendő börtönbüntetést mértek rá. Voltak akiket nagyobb mennyiségű droggal kaptak el, de ők is kevesebb letöltendő börtönbüntetésben részesültek, mint ő. Róbert ma bizonytalanságban éli az életét, ugyanakkor reméli, hogy valamilyen csoda folytán nem kell további hosszú éveket börtönben töltenie. Azonban, ha rendkívüli változás is történne, a szabadulás utáni integrálódásra a statisztikák alapján nem sok esélye van.
Zober Loptu...
Róbert esete ismételten felkavarta az állóvizet a marihuána dekriminalizálásának témájában, és társadalmi párbeszéd indult az esetleges törvényi változtatásról. Szlovákiában évente körülbelül 300–400 embert ítélnek el marihuánával összefüggő bűncselekményekért, amely, valljuk be indokolttá tenné törvényeink felülvizsgálatát. A legújabb felmérések alapján a 19 évesek 40%-a kipróbálta már a marihuánát, ami azt bizonyítja, hogy az alkohol után az egyik legkönnyebben elérhető pszichoaktív anyag Szlovákiában. Már a 15 éves tinédzserek körében is kezd a marihuána egyre nagyobb számban megjelenni, ebben a korban a fiatalok mintegy 17%-a próbálta már a szert.
Tomáš Gábriš a Szlovák Tudományos Akadémia professzora szerint ez azért van, mert az emberek jobban félnek a kirekesztéstől, mint a büntetéstől. A felhangon kitárgyalt büntetési szigor tehát legalább egy lépcsőfokkal megkésve csatlakozik a probléma megoldásához. Ahhoz ugyanis, hogy mérvadó társadalmi változáson essen át az ország ifjúsága, nem a büntetések mértéke a meghatározó változó, hanem a kiskorúak átoktatása.
Zuzana Kamendy az Inštitút drogových závislostí (Kábítószer-függőségi Központ) vezetőjének állítása szerint, ha csökkenteni akarjuk a drogfogyasztást a tinédzserek körében, akkor célszerű lenne valamivel „pótolni” annak igényét. Izlandon például számos sportpályát, uszodát, játszóteret építettek, és finanszírozták a fiatalok szabadidős tevékenységeit. Az ezzel foglalkozó kutatások alapján 1997-2012 között duplájára nőtt a szülőkkel eltöltött minőségi idő, és szintén kétszeresére növekedett a szervezett formában sportolók száma. A kannabiszt használó fiatalok száma pedig visszaesett 17%-ról 7%-ra.(!)
https://divany.hu/szuloseg/2017/02/03/izlandon_nem_rugnak_be_a_kamaszok/
https://drogriporter.444.hu/2021/06/04/izland-es-malta-drogreform-europa-hatarvidekein
Az Izlandon végbement program sikere attól válik igazán érdekes viszonyítási ponttá, ha összehasonlítjuk azt a szlovákiai „Zober loptu nie drogy” (Tükörfordításban: „Vidd el a labdát, ne a drogot”) ismeretterjesztő kampány felépítésével. Ehhez pedig elengedhetetlen mérce a derogálás. A kelet-közép-európai demokráciákban a kábítószer elleni küzdelem gyakrabban előítéletekből és korábban rögzített értékrendekből bontakozott ki egy lehetőség szerinti könnyen megvalósítható döntéssé (Értsd: szigorított büntetés és további stigmatizálás). Amennyiben a tartalmi kinyilatkoztatásokat félretéve kicsomagolnánk például a kampány által vezetett hangvétel értékrendjét, hamar rájönnénk, hogy a „Zober loptu” city light-os billbordjai valójában sokkal közelebb állnak Nancy Reagen korát idéző „Just say no” szlogen fitogtatásához mintsem a szubsztanciális változáshoz. A Plakátok kommunikációja ugyanis egyedül hagyja a felhasználót és annak saját felelősségére bízza a változás végbemenetét. Miközben az állam a felszólított normakövetésén túl nem járult hozzá egy diskurzus kibontakozásához, sem az átadni kívánt üzenet előremozdításához, vagy az éppen már használó fiatalok segítségéhez. Csak ragaszd a reklámtáblát, rúgd a bőrt és rájössz, hogy a fű nem is jó.
Mindennek ellenére azt is érdemes látni, hogy az elmúlt években Szlovákiában is módosulni látszik a szigorú üldözésre és büntetésre épülő drogpolitika. Kutatók, szakemberek és több politikus is változtatni akar a fennálló helyzeten. Ráadásul konszenzus mutatkozik abban, hogy a jelenlegi törvények esetében a büntetések súlya felülmúlja magát a bűncselekményt.
Dekriminalizáció
A dekriminalizációt Szlovákia lakosságának egy része támogatja, de természetesen vannak ellenzői is. Támogatottsága kapcsán ugyanis részben gátat jelent a fogalom keretrendszerének hiányos ismerete. Míg a dekriminalizáció során egy tevékenységet kivonnak a bűncselekménynek nyilvánított tevékenységek köréből, addig a vele gyakran felcserélt legalizáció fogalma a törvényellenes cselekedetet teljesen törvényessé tenné.
Szlovákiában szó sem volt eddig legalizációról.
A marihuána dekriminalizálásának témája cserébe minden negyedik évben felmerül.
Többnyire arról van szó, hogy a pártok megpróbálják becsatornázni az ezt támogató szavazókat, így a témát beleépítik a választási programjaikba. Az évek során volt pár kisebb próbálkozás a a büntetések enyhítésére vagy a marihuána dekriminalizációjára, például 2018-ban Lucia Žitňanská, akkori igazságügyi miniszter kezdeményezésére, amelyet a témában jártas szakemberekkel közösen készítetett elő. Az akkori tervezetet a Szlovák Nemzeti Párt vétózta meg, így legközelebb 2021-ben jutottunk az enyhítés lehetőségéhez.
Az új jogszabályok alkalmazásával Szlovákiában május 1-jétől a CBD-t törölték a pszichotróp anyagok listájáról. A képviselők elfogadták a kábítószerekről, pszichotróp anyagokról és azok készítményeiről szóló törvény módosítását. A javaslatot az Egészségügyi Minisztérium nyújtotta be. Ezután az Igazságügyi Minisztérium állt elő olyan javaslattal, hogy a büntetési arányok újbóli csökkentésére van szükség. Mária Kolíková (igazságügyi miniszter), Roman Mikulec (belügyminiszter) és a rendőrség főkapitánya szerint a dekriminalizáció nem járható út. Kolíková a dekriminalizáció kifejezést azonban egyáltalán nem is használná,
„...Mert akkor úgy fog tűnni, hogy nem zavar bennünket, ha drogokat gyártanak, vagy azzal kereskednek, és nem akarjuk ezt büntetni.”
[„Radšej by som pojem dekriminalizácia vôbec nepoužívala (…), lebo potom to bude vyzerať, že nám nevadí, že sa tu obchoduje a vyrábajú sa drogy a my to nechceme postihovať.“]
- Mária Kolíková, Igazságügyi Miniszter
Csak Ondrej Dostál a SaS (Sloboda a Solidarita/ Szabadság és Szolidaritás) képviselője érvelt a marihuána dekriminalizációja mellett. „…Számomra a marihuána dekriminalizálása személyes használatra megfelelő lépésnek tűnik…” - mondta Dostál. Nézőpontját főként azzal támasztja alá, hogy az ember senkinek sem árt a marihuána használatával, azonban erkölcsileg akkor is elítélhető, ha nem fenyeget ezért börtönbüntetés. Mária Kolíková (Za Ľudí) bejelentette, hogy augusztusban készen kell állnia egy törvényjavaslatnak, amely enyhíti a kiszabható büntetéseket. Augusztus elmúlt és a javaslat még azóta sem készült el.
Mit akar Kolíková változtatni a módosításban?
-
A kábítószer-használók elkülönítését a kereskedőktől.
-
A marihuána leválasztását a „kemény drogok” listájáról.
-
Büntetések enyhítését a felhasználók számára, viszont szigorúbb büntetések az előállítói és kereskedői oldalra.
-
A büntetések egységesítését (ergo: kiszámíthatóbb keretfeltételeket a potenciálisan kiszabható büntetések maximumára és minimumára vonatkozóan). -
-
A bíróságok mérlegelési jogkörének visszaszorítását (vagyis a bíróságoknak kevesebb mozgásteret adna a kiszabható büntetések mértékét illetően).
-
Meghatározná a bűncselekményt és a jogsértést elválasztó kábítószer mennyiségét.
-
Serdülők esetében a kezelést és kezeltetést szorgalmazná.
Az igazságügyi miniszter nem sújtaná a használókat börtönbüntetéssel, csak a súlyosabb esetekben tartja szükségesnek az erre vonatkozó intézkedéseket. Véleménye szerint az illegális anyagot használó fiatalok büntetésénél lényeges, hogy az inkább tanulság-értékű legyen börtönbüntetés helyett.
"Nincs értelme, hogy a társadalom börtönbe küldje a fiatalokat. Ily módon megsemmisítjük az életüket, nem is beszélve az állam ezzel járó költségeiről"
- Peter Kovařík, volt Rendőrfőkapitány
Mennyi kábítószer, elég kábítószer?
Ha a dekriminalizációról beszélünk, akkor meg kell határozni azt is, hogy milyen mennyiségben birtokolhat az ember drogot anélkül, hogy börtön veszélye fenyegetné. Ľubomír Okruhlica, az Egészségügyi Minisztérium, a Kábítószer-függőségi központ (Centrum pre liečbu drogových závislostí) vezető szakértőjének állítása szerint az Igazságügyi Minisztérium 2017-ben "saját fogyasztásra" határozta volna meg a drog mennyiségét.
Okruhlica azonban rámutat arra a problémára, hogy ezt a mennyiséget nehéz meghatározni, mivel egyénenként eltérő ugyanazon adag elfogyasztása után keletkező hatás. Ha ez a határ túl magasan van, elképzelhető, hogy a tapasztalatlan fogyasztók növelnék az adagot. Ha viszont túl alacsonyan, akkor a magasabb dózisokhoz szokott fogyasztók aránytalanul szigorú büntetésre számíthatnának.
Az erre vonatkozó kérdések a cikk keltének időpontjában még nem tisztázódtak, mégis elengedhetetlen hidat képeznek az eddigi legnagyobb fogyasztói veszélyforrások és a várva várt konszolidáció között.
Történetesen konkretizálná azt a kissé elementárisnak tűnő kérdést, hogy mekkora kábítószer- mennyiség minősül „veszélyes” illetve „személyi fogyasztást meghaladó” kábítószer-mennyiségnek. A Szlovákiai szabályzások ugyanis eddig egészen szürreális módon, nem egy általánosan meghatározott súlybéli ismérv mentén szabályozták az adott szer mennyiségét (mint: gramm, kiló, stb.), hanem annak pszichoaktív hatékonysága mentén (értsd 4 kiló tiszta kóla több mint 4 kiló fürdősó és kóla keverék). Ezt követően a felmért potenciált boncolták szét, viszonylag arbitrálisan megfogalmazott „adagokra”. Ez röviden annyit jelent, hogyha egy magasabb THC értéket mérő füvet találnak az átlagos albán gandzsánál, akkor az de jure nagyobb mennyiségnek számít még akkor is, ha az de facto mindkét esetben mondjuk két-két gramm. Továbbá az „adagok” meghatározása is eltérő módon lesz felállítva, hiszen egy THC hatóanyagtól duzzadó „csomagnál” esélyes, hogy egy „adag” mennyiségi terjedelmére elég akár 0,1 gramm, míg ezzel szemben az albánból ez az „adag” 0.4 vagy akár 0.5-nél kezdődne. Talán mondani sem kell, hogy mindez közel sem mindegy egy rendőrségi nyilvántartásban vagy akár egy bűnvádi eljárás során, amikor az adott illető neve mellett az áll, hogy 5 vagy éppenséggel 20 adaggal kapták el.
Ilyen szempontból mindenképp fogyasztóvédelmi előrelépést jelentene, ha a közeljövőben betáblázott mennyiség a felhasználók számára is követhető módon volna lefektetve. Nem is beszélve arról, hogy a benyújtott módosítás többi pontjával kiegészülve valós jogbiztonságot élvezhetnének az egyéni felhasználók, mely nyilvánvalóan nem csak az államapparátus költségeit tehermentesítené az eleső per- és büntetés-végrehajtási költségek miatt, hanem segíthetne abban is, hogy egyszer és mindenkorra magunk mögött hagyjuk a megfélemlítésből és önkényből merítkező szabályozások törvénybeiktatását.
Illusztrációt keszítette: Kiss Rozi