A „zölddé mosás” művészete
Kecskés Anikó
Olvasási idő: 11 perc
Nem minden zöld, ami fénylik. Ezt akár szó szerint is érthetnénk, hiszen ha manapság besétálunk egy fast fashion – gyors divati – üzletbe, egymást túlharsogva tárul elénk a zöldebbnél zöldebb jeligék erdeje. Organikus, újrahasznosított, tudatos, természetes vagy éppen fenntartható fogalmak sokasága fogad bennünket. Ez ugyan biztató, akár kellemes érzéssel tölthet el bennünket, és úgy gondolhatjuk: ez az! Jó helyen járok, ez az üzlet tudja mit akarok, és azt számomra elfogadható, úgymond „normális” áron kínálja. És itt a hangsúly a normálison van. Felmerül a kérdés ugyanis, hogy lehet-e normálisnak nevezhető annak ténye, ha egy állítólagosan fenntartható, újrahasznosított vagy organikus anyagból készült darab ára, egyenlő egy XXL pizzával.
A divatipar, az olajbányászatot követően mára már a második legkörnyezet-szennyezőbb iparággá nőtte ki magát az UNCTAD (United Nations Conference on Trade and Development) egy 2019-es közleménye szerint. Ugyancsak ez a szervezet körvonalazta ennek kézzelfoghatóbb jelentését melyben megállapították, hogy a divatipar évente mintegy 93 milliárd köbméter vizet - mely elegendő lenne ötmillió ember szükségleteinek kielégítésére - és félmillió tonna mikroszálat használ fel, ami 3 millió hordónyi olajnak felel meg. Ennek nagy része az óceánokban végzi. A szén-dioxid-kibocsátást illetően pedig az ipar felelős többért, mint az összes nemzetközi járat és a tengeri szállítás együttvéve.
Hazai mozgalmak is foglalkoznak ezzel a problémával. Például a Fashion Revolution Szlovákia, amely egy 2018-as felmérés alapján megállapította, hogy egy átlagos szlovákiai lakos megközelítőleg 13 kg ruhát vásárolt egy évben. Ugyanekkor 10 percenként 460 kg ruhát kidobtak, melynek csak 10%-a került újrahasznosításra. Ezek a számok pedig valahogy nem egyeznek azzal a zölddé válási mozgalommal, amelynek egyre nagyobb figyelmet és időt szentelünk.
"A divatipar, az olajbányászatot követően mára már a második legkörnyezet-szennyezőbb iparággá nőtte ki magát"
Ideális esetben az emberek törekednek a fenntarthatóságra, tudatos vásárlók, szem előtt tartják a környezetvédelmet, vásárlásaik során körültekintően járnak el, és igyekeznek csökkenteni azok esetleges felhalmozódását. Mellőzve a műanyag zacskók tömkelegét, a zöldségeket és gyümölcsöket is vászontasakban, avagy anélkül kérjük, és ha tehetjük bio, fairtrade és organikus dolgokat fogyasztunk. És milyen jó, hogy a mozgalmunkkal nem vagyunk egyedül! Tapasztalható, hogy a hulladék szelektív gyűjtése terén, egy jobb, fenntarthatóbb jövő érdekében az országunk is lépéseket tesz. Ahogy a 2019-ben kiadott sajtóközlemény is hirdette „Zöldebb lesz Szlovákia. A kabinet elfogadta a Környezetvédelmi Stratégiát”.
S ha már így van, hogy egyre többen fontosnak tartjuk, odafigyelünk a környezettudatosságra, miért ne szentelnénk figyelmet pont annak az egy dolognak, ami minden nap jelen van az életünkben? Az öltözékünknek. Annak származásával, összetevőivel és hatásával a Földünkre.
Egy pozitív trend árnyoldala
A WGSN globális trendkutató online magazin szerint, az elmúlt három évben egyre nyitottabbakká és érdeklődőbbekké váltunk a környezettudatosság iránt. Az egyik legelterjedtebb online keresés világszerte a megfizethető és fenntartható ruhákra irányul. Ez pedig azt a pozitív változást mutatja, amely hozzájárulhat a klíma krízis lassításához. Ugyanakkor, mint minden pozitívumnak, ennek is megvan a maga árnyoldala. Mivel a tudatosság és a zöldebbé válás egyre jobban érdekli az embereket, így ez mára egy mega trenddé nőtte ki magát. Amit a fast fashion márkák marketingesei okosan ki is használnak. Tudják mire vágynak a vevők, tudják, mivel lehet őket megfogni. Nem tétováznak, szinte a végletekig viszik kreatív kampányaikat.
Na de álljunk meg egy pillanatra! Ez mind jól hangzik, s bár igaz, hogy ők kihasználják a trendet, de végeredményben ez egy pozitív trend, és ebben az esetben mindenki csak profitál belőle. Csakhogy, mint azt feljebb említettem, a divatipar környezetünk második legnagyobb szennyezője, és a helyzet bizony nem fog egy éjszaka alatt megváltozni, akármilyen provokatív, díszes és kreatív kampányt készítenek róla.
A kreatív díszes kampányok, melyek azt hivatottak velünk tudatni kedvelt fast fashion márkánkról, hogy a kedvenc darabjainkat az olcsó árak mellett még „zöldebbé” is tette, nos félrevezetőek lehetnek.
Az árnyoldal felülemelkedése
A greenwashing, avagy „zölddé mosás,” nem egy újkeletű szókapcsolat. Ennek ellenére a ruhaiparral kapcsolatosan csupán az utóbbi években került be a köztudatba. A szót 1986-ban használta először Jay Westerveld, amerikai környezetvédő, aki akkor ezzel a hotelipar egy helytelen állítását jellemezte. Az iparág képviselői szerint környezetvédelmi szempontok miatt döntöttek a törölközőik újrahasználása mellett, miközben ezt kizárólag kiadáscsökkentési szempontból tették. Innentől kezdve megszületett a „zölddé mosás” fogalma, ami egyes vállalatok olyan tetteire utal, melyek látszólag környezettudatos termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak. Ez valójában csakis kiadásaik csökkentése, vagy profitjuk növelése érdekében történik. Amit nem kellene figyelmen kívül hagyni az az, hogy a kampányokra több pénzt fordítanak, mint magára a környezettudatos mozgalomra.
https://link.springer.com/referenceworkentry/10.1007%2F978-3-642-28036-8_104
"a kampányokra több pénzt fordítanak, mint magára a környezettudatos mozgalomra. "
Mint ahogy a szó eredetének története is jelzi, a greenwashing nem csak a divatiparon belül van jelen. Egy 2019-es cikkében a Vogue magazin is beszámolt róla, hogy sok egyéb iparág mellett, megtalálhatjuk például a szépségiparban is, ahol egyre több természetes és organikus termékkel találkozhatunk. Félreértés ne essék, azok a termékek valószínűleg ténylegesen természetes hozzávalókkal készültek, csak az nem mindegy, hogy milyen mennyiségben tartalmazzák azokat. Georgia Barnes szerint, aki a Soil Association globális nonprofit szervezet, szépségápolás és jóléti részlegének vezetője, „ha a termék már 1%-ék organikus hozzávalót tartalmaz, már organikusnak nevezhető. Nem számít az sem, hogy a maradék 99%-ék mesterséges formula.” Ez pedig azért van, mert jelenleg még nincs szabályozva, sem meghatározva a naturális vagy organikus szavak jelentése a termékekre nézve. A „greenwashing” más formájában megtalálható a vegán formulaként hirdetett termékeknél is, amelyeknél a turpisság az okos marketingben rejlik. Hiszen lehet, hogy olyan terméket fogunk a kezünkben, amelyben a hozzávalók nem változtak az évek során, csak a csomagolás. A termék eddig is teljesen állati eredetű alapanyagok nélkül készült, csak napjainkra már megtanulták profitorientáltan reklámozni. A gond ezzel az, hogy míg a természetes, vagy vegán hozzávalók sok esetben jót tesznek a bőrünknek, nem zárják ki az állatokon való tesztelést. Az egyszer használatos műanyag csomagolásról már nem is beszélve. A hiba tehát ott van, hogy a vegán felirat hajlamos elfeledtetni velünk az adott fenntartható termék többi fontos aspektusát.
Zöldségeket beszélnek?
Visszatérve a divatiparhoz, beszéljünk kicsit a specifikumokról. 5 076 üzletével 74 országban van jelen- nem kis forgalmával az online térben-, a második legnagyobb globális ruházati világmárka, a H&M, írja a Bloomberg magazin. A márka saját weboldalán közölt információk szerint, Szlovákiában 28, Magyarországon pedig 45 üzlettel rendelkezik. Milliók kedvence világszerte kecsegtetően alacsony árai és a trendeket követő dizájnok miatt, melyekből hetente újak találhatóak a polcokon. Az alacsony árak, melyeket fentebb elfogadhatatlannak, ”nem normálisnak” ítéltem meg, most remélhetőleg értelmet nyernek az olvasó számára.
Vegyünk alapként egy átlagos fekete felsőt a H&M kollekciójából, ami átlagban számolva 14,99 euróba kerül. Miből tevődik ez az összeg? A Forbes magazin még 2012-ben utánajárt ennek, és feltérképezte különböző termékek gyártási folyamatát és annak költségeit. A kapott adatok alapján 2017-ben egy aktualizált lebontást készített a Grain Creative nevű online biznisz magazin. Ezek szerint a gyártási folyamat első összetevője az anyag, ami ha pamut, körül-belül 1 eurót tesz ki. Aztán kell az emberi kéz, ami elkészíti, tehát a gyár a maga megfelelő felszerelésével és dolgozói, ami megközelítőleg 2,50 eurót tesz ki. Ehhez az összeghez pedig társul az adó: 0,30 euró. A darabok nem kerülnek azonnali eladásra, így tárolni kell őket: 1,50 euró. A szállítási költség ugyancsak 1 euró körül mozog. A maradék (8,70 euró) pedig már a felár, amelyet a márka tesz rá az összegre haszonszerzés gyanánt. Közgazdasági szemmel ez egy csodás tervnek hangzik, hiszen itt nem egy, hanem több ezer ruhadarabról beszélünk. Viszont ha mélyebbre ás az ember, érzékelheti a gondokat.
Először is: honnan jött az anyag és ki gyártotta le a felsőt? Az esetek nagy részében a ruha címkéjén egy ázsiai országot láthatunk feltüntetve (mint például MADE IN CHINA vagy MADE IN BANGLADESH). Az említett 2,50 eurót pedig nem a munkás kapja, hanem maga a gyár. A munkás körül-belül 0,22 eurót kap egy órára. Ha a dolgozó egy munkanapját vesszük alapul (ami jobb esetben 12 órás), 30 munkanapot ledolgozva egy hónapban, meg is van a 80 euró körüli havi betevő!? Na igen, ám ahhoz, hogy kényelmesnek mondható életet éljen, ennek az összegnek a duplájára lenne szüksége számolt be róla a The Guardian. Azokról a körülményekről nem is beszélve, amelyekben dolgozniuk kell. Olyan helyszínekről beszélünk, amelyek európai normákat figyelembe véve sok esetben nem felelnének meg a higiéniai, egészségügyi követelményeknek, sőt, az alapvető emberi jogok ellen is vétenek. Ezt legjobban az eddigi legnagyobb textilipari tragédia szemlélteti. A Bangladesi Rana Plaza ruhagyár 2013-as összeomlása, mely során 1 134 munkás vesztette életét, miután a dolgozók többszöri jelzése és aggodalma ellenére sem tettek semmit a tarthatatlan körülmények ellen az üzem vezetői. Ez a katasztrófa volt az első, mely nagyobb média figyelmet kapott globálisan, ám nem az egyetlen, sem pedig az utolsó. A tragédiát feldolgozta a témában úttörőnek mondható a The True Cost című dokumentumfilm. A film leleplezi a fast fashion kiábrándító valóságát, ami sokak számára megdöbbentő lehet.
Ez a katasztrófa egy láncreakciót indított be, ami számos változást hozott az EU és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) támogatásával – „Megállapodások születtek a gyárak felügyeletének javításáról, valamint a tűzvédelmi és elektronikus biztonság megerősítéséről. Emelkedett a minimálbér is.” – olvasható az Európai Parlament egy 2015-ös közleményében. Melyben a következők is olvashatók – „A társadalmi nyomás Európa részéről, valamint a hírnévre gyakorolt várható negatív hatás miatt a nagy nemzetközi márkák jobban foglalkoznak ezzel a témával a Rana Plaza esete óta.” – Ez így is történt, egy ideig látszódott a változás és a világmárkák is egyre átláthatóbban kezdtek nyilatkozni gyártási folyamataikról, főként azok jövőbeli megváltoztatásáról. Ezek viszont mind a vevő morális igényeit voltak hivatottak kielégíteni. Egy mesterkélt jövőképet festettek, ezzel próbálva elfeledtetni vásárlókkal a valós problémákat. Maradva a H&M- nél, a cég számos jól hangzó ígéretet sorakoztat fel az éves fenntarthatósági jelentésében, ám ezek mind a jövőben lesznek majd kifizetődők. A cég büszke a kitűzött céljaira, de a fenntarthatóságuk mellett még nem szolgálnak bizonyítékkal. A nap végén pedig a márka még mindig része a fenntarthatatlan fast fashion iparnak. Népszerűsíti az „eldobható” divatot, és az állandó új trendek, termékek folyamatos váltogatásával továbbra is negatív hatással van a környezetre. Ezen okok miatt egyre több olcsó ruha kerül csupán néhány használat után a hulladéklerakókba.
Mi a különbség, ha ugyanaz a márka fenntartható terméket készít? Ha például a termék organikus pamutból készül?! Az anyag más de a többi probléma változatlan. Embertelen körülmények közötti gyártási folyamatok, horribilis mértékű környezetszennyezés (szövethulladék, mikroszálak, káros festékek), és plusz költség a zöld logós címkékért. És hogy mi mit teszünk? Kifizetjük az 5 euróval magasabb árú terméket, hiszen a márka ráírta, hogy zöld. Aztán amikor meglátunk egy hasonló fekete felsőt egy helyi slow fashion - lassú divat - üzletben, mely ugyanúgy organikusnak hirdeti a termékét, elképedünk annak magas árán.
https://hmgroup.com/sustainability/
https://sustainabilityreport.hmgroup.com/#
https://www.feedough.com/what-is-greenwashing-types-examples/
Mossuk ki
Azok a márkák, amelyek profit növelési szempontból kezdték el a fenntarthatóság trendjét követni, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a vevők látóterébe kerüljenek. A termékek reklámozása során a hangsúlyt jó tettükre igyekeznek helyezni. Remélve, hogy ezzel sikerül elterelni a figyelmet az egyéb, egyáltalán nem elhanyagolandó problémáról, amivel nem foglalkoznak érdemben (etikai kérdések, környezetkímélés, állatvédelem...).
Mit lehet tenni? Mit léphet a vásárló? Elsősorban talán az lenne a legfontosabb, hogy váráslásainkkal nem támogatjuk őket. Kivonva magunkat a manipulációs játékaikból arra kényszerülhetnek, hogy stratégiát váltsanak. Kérdezzünk és vonjuk felelősségre a márkákat, amelyek az elmúlt évtizedekben nagy teret hódítottak maguknak. Váljunk figyelmesebbekké, törekedjünk tudatosabb vásárlói megtartására!
Mit vegyek?
Pénztárcakímélő megoldásként szolgálhat a second hand ruha vásárlás, mely az utóbbi években egyre nagyobb teret hódított magának - számol be róla a Forbes magazin egy 2020-es cikkében. Ez nemcsak gazdasági szempontból segíthet a vásárlónak, hanem akár csökkentheti a felesleges anyaghulladék növekedését. Hiszen ha másodkézből szerzünk be egy-egy darabot, új életet adunk annak, megmentve a szemétbe szánt sorsától.
A korral haladva számos alkalmazás jelent meg az online térben, melyek elősegítik a használtruha vásárlást. Ilyen például a Depop nevű applikáció, ahol a világ összes részéről vásárolhatunk másodkézből, különböző stílusoknak megfelelően. Szlovákiában ilyen szolgáltatást kínál a Nosene nevű használt ruha üzlet mely pozsonyi üzletei mellett online is fellelhető. A remixshop.com szlovákiai oldala pedig ugyancsak számtalan divatos terméket kínál, megfizethető áron. Ez persze csak néhány a számtalan választási lehetőség közül, hol beszerezhetőek legújabb darabjaink.
Kissé magasabb árkategóriás, ám akár kifizetődőbb megoldás lehet a hazai alkotók és márkák kínálatát figyelni. Igaz, néhányunk számára talán elrettentő lehet dizájner termékeket vásárolni, hiszen ez a szó mára összefonódott a túlárazott luxustermékekkel. A valóság viszont merőben más. Sok fiatal dizájner realizálva a piac hiányosságait, kínál megfizethető és fenntartható darabokat hazánkban is. Melyek igaz, költségesebbek lehetnek mint egy fast fashion üzletben, viszont garantáltan időtállóbbak. A termékekkel pedig nem csak egy anyagdarabot veszünk, hanem egy a tervező által hozzáadott plusz értéket is. Vásárlásainkal az ő idejét, kreativitását és sok esetben saját keze munkáját támogatjuk. A magasabb árért vett ruháinkat pedig, talán hajlamosabbak vagyunk jobban megbecsülni, és karbantartani az évek során. A hazai dizájnerek fellelésére szolgálhat a Slovak Fashion Council által megalkotott Bratislava Fashion Map. A szervezet célja támogatni és felhívni a figyelmet a hazai divatra és tervezőkre.
Ha a fentiek közül egyik alternatíva sem felel meg a vásárlónak és hajlandó utánajárni, temérdek más külföldi márka kínál fenntartható és környezetkímélő darabokat. Ezek szavahihetőségét biztosítja számos nonprofit szervezet, melyek az elmúlt években jöttek létre. Feladatuk pedig bizonyos terméktípusok meghatározása, elbírálása és az etikus munkafolyamatok biztosítása. Ilyenek például a FAIR WARE, mely jegyzi a termék etikus készítésének jegyeit, vizsgálja a munkafolyamatok során betartott alapvető emberi jogokat. A BCI (Better Cotton Initiative) fő célja egy jobb jövő biztosítása a gyapottermesztők, Földünk, és az iparág számára. Az OEKO-TEX megjelölés a ruhadarab címkéjén azt mutatja, hogy a ruhán található vegyszerek mennyisége nem haladja meg az emberi szervezetre ártalmas szintet. A GOTS (GLOBAL ORGANIC TEXTILE STANDARD) jelzés pedig egy átfogó rendszert jelent. A szervezet által megfogalmazott kritériumok hivatottak biztosítani, hogy a mainál jobb textilipari jövő jöjjön létre. Ezt a jelzést azok a márkák használhatják ruhadarabjaikon, akik a szervezet által meghatározott feltételeknek megfelelnek (etikai, környezetvédelmi).
Jelenleg tehát az itt felsorolt jelzések a hivatalos ismérvei a fenntartható termékeknek. Abban az esetben, ha egy ruhadarabon más, ugyanakkor fenntarthatóságot jelölő címkét látunk, valószínű lehet, hogy az, az adott márka saját jelzése. Ebben az esetben legyünk éberek vásárlás esetén, hívja fel erre a figyelmet Sarah Hawkinson (a témában jártas youtuber) egy a greenwashingról szóló videójában. Ennek okozója az, hogy ma még nem létezik kifejezetten fenntarthatóságra irányuló, minden márkát érintő jogszabály, így ez részükről nem tekinthető illegális cselekedetnek.
https://naturanyu.hu/minden-amit-gots-minositesrol-tudnod-kell
Van megoldás !
A sok-sok más problémán túl, ami a divatipart sújtja, a zölddé mosás az, ami jelenleg talán a legkönnyebben felszámolható. Annak érdekében, hogy a felnövekvő generáció egy élhetőbb világban töltse mindennapjait, nem elhanyagolandó a márkák számára a jogi háttér, a fenntarthatóságra épülő, betartandó normák megteremtése. Az egyén felelőssége vitathatatlanul sokat nyom a latban. Váltsunk szemléletet, legyünk mértéktartóak, racionálisak, és figyeljünk oda arra, hogy mire költjük a pénzünket.
Végsősoron fontos, hogy tudatosítsuk, a ciklus amelyben jelenleg élünk nem fenntartható! A túlvásárlás a globális kapitalizmus végtermékeként jött létre. Ezzel szembe fordulni pedig annyit tesz, hogy kényelmünket és alkalomadtán életszínvonalunkat kell háttérbe helyeznünk. Racionálisan kell vásárolnunk, figyelembe véve valós szükségleteinket és azok hatását a környezetünkre.
Illusztrációt keszítette: Lilian Kiss